Andorka Eszter (Esztus) 1970. júniusában született Budapesten. Édesanyja: Kiss Judit gyermekpszicológus, édesapja: Andorka Rudolf szociológus. Három nővére egy bátyja (féltestvérek, akikhez jó testvéri viszony fűzte) és egy húga alkotta a családját. Kisgyermekkorától kezdve Deák téri Gyülekezethez kötődőtt, ahová gyermekbibliakörbe, később az ifjúságba járt. Érettségi után rövid ideig az ELTE TTK-n matematikusnak tanult, majd a Kállai Éva kórház elfekvő részlegén dolgozott. Lelkész diplomát szerzett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Aszódon és Dunaharasztiban lelkészként tevékenykedett. Bielefeldben és később Leuvenben folytatott teológiai tanulmányokat. Doktorálni készült. Mindeközben dogozott a Pető intézetben és a Hospice munkatársaként is. Másoddiplomát szerzett a Közép-Európai Egyetem Gender and Culture (társadalmi nem és kultúra) szakán.2003 februárjában meggyilkolta egy hajdani nevelőotthos táborból megismert fiú.
A MEVISZ alakulásában, alakításában részt vett.
Aktívan a Bárka szakcsoport munkájában tevékenykedett 1990 nyarától. Volt mozgássérült-, nevelőotthonos-, és vak táborban is. 1993-tól 2002-ig mozgássérült-tábor vezető. Sok nagyon emlékezetes tábor kötődik a nevéhez.
A nevelőotthonos munkaágban nagy elkötelezettséggel, aktívan volt jelen. Eleinte (1990-től) résztvevőként, majd táborok, találkozók, hétvégék szervezőjeként. Később a Budapestre került táborosok aktív mentoraként, hivatalos nevelőszülőjeként. Pályázatot írt azért, hogy a MEVISZ lakást béreljen, később vegyen ahol az általa is patronált fiatal felnőttek élhettek, tanulhattak. Munkakeresésükben is tevékenyen részt vett. Igazi anyjává vált néhány fiúnak.
A MEVISZ „hátterében”, a vezetőségben is jelentős szerepet vállalt. Sok évig volt elnökségi tag, Bárka-témafelelős. Benne volt a szoros magban, akik a Bárka bibliaórák kétheti- havi alakalmai szervezték több éven keresztül. Volt, hogy egy karácsonyi alkalmon igazi karácsonyi vacsorát készített 60-70 ember részére egy kétlapos rezsón. Halálakor titkár funkciót töltött be a MEVISZ elnökségben. A MEVISZ - Hirmondó szerkesztője volt néhány évig.
Sok-sok pályázat megírásában volt jelentős szerepe: táborok, találkozók, programok, szülőcsoport, szupervízió, Templomlépcsők- felmérés a budapesti evangélikus templomos akadálymentességéről, mozgássérültek által előadott passió-körút, stb
Aktívan részt vett az Országos Egyházzal közösen szervezett programokban, Szélrózsa szervezésében.
Halálkor „házvezetőnője” volt a Bárka-háznak is, hetente többször megfordult ott, főzött az ott élőkre.
Egy mozgássérült táborban egy beszélgetés keretében az „Arra jöttem én a világra…”mondatot Esztus így fejezte be: „Arra jöttem én a világra, hogy megtanuljak érezni, hinni, elviselni, megérteni, elfogadni mások hitét, érzelmét, másságát. Arra jöttem én e világra, hogy vállaljam mindig önmagamat.”
forrás: „Vigasztajátok, vigasztaljátok népemet!”