Tevékenységünk

A Bárka nevet Jean Vanier kanadai francia származású ember alkotta meg valamikor az ötvenes évek körül. Úgy látta, hogy túl sivár és túl embertelen a világ, amelyben él, és a sérült, megsebzett emberi létnek kevéske tér jut a nagy tülekedésben. Pedig - mondta Jean Vanier - mindannyian sebzettek vagyunk valamilyen értelemben. Mindannyian rászorulunk a türelemre és az elfogadásra. Annak, aki a világ szemében "egészséges", annak is szüksége van olyan közösségre, ahol nem rangsorolnak az okosság, a formás külső vagy az ügyes mozgás alapján, hanem elfogadnak, befogadnak olyannak, amilyen vagy. Akik a Mevisz-Bárkát létrehozták, és akik ma is viszik, vagy benne utaznak, a Vanier-féle szellemiséget törekszenek követni (szervezetileg azonban nem tartozunk a nemzetközi L'Arche mozgalomhoz.)

A mozgássérült táborok
E tevékenység kezdetét az első és legendás hírű Borgátán rendezett tábor jelentette 1989 nyarán. Az akkor megszületett barátságok tovább éltek és szaporodtak, az akkori tábor hagyományt teremtett. Mostanra 9-11 mozgássérült tábort szervezünk nyaranta, az ország több pontján. Az egyenrangúság, a segíteni tudás élményét jelentik ezek a találkozások a mozgássérült résztvevőknek és hosszabb távon önállóbbá, bátrabbá válásukat eredményezheti. A segítők pedig emellett megtanulják megszokni, elfogadni, gondozni korlátozott társaikat és e kapcsolat révén nyitott szemlélet és segíteni természetesen tudó hozzáállás alakul ki a résztvevőkben.

A mozgássérült táborok másfél hetesek, 40-50 résztvevővel zajlanak. A résztvevők kicsit több mint a fele mozgássérült. Vannak köztük, akik intézetben laknak és akik családjukkal élnek. Életkoruk 10-60 évig terjed, de jellemző mégis a 15-30 év közötti korosztály. Összesen kb. 350 mozgássérülttel volt és van kapcsolata a Mevisznek. Magyarország minden részéből vannak táborozóink. (Többségük - mint a magyarországi mozgássérültek többsége - nem jutott túl az általános iskolai tanulmányoknál. Sokan súlyosan mozgássérültek - "rosszmozgók", akiknek számos életfunkciójában segítségre van szüksége. Táborosaink között vannak halmozottan sérültek is - elvi okokból nem különítjük el őket speciális táborokba -, kb. 120 fő értelmi fogyatékos is, néhányan más testi fogyatékkal is élnek.)
A segítő-résztvevők között középiskolások, egyetemisták, főiskolások és kisgyerekes fiatal családok is vannak. A táborokban jelenlévő gyermekek vidámmá, mozgalmassá és valóban családiassá teszik annak hangulatát, és úgy nőnek fel, hogy számukra a mozgássérült emberekkel való kapcsolattartás természetessé válik.
Ennek a fajta együtt táborozásnak nem feltétele a "gyógypedagógiai-szaktudás" (bár általában minden táborban van egy-egy végzett gyógypedagógus is), lelkes "amatőrök" nyitott, őszinte és elfogadó hozzáállása révén tudnak a kapcsolatok egyenrangúan működni.
A táborok programjait kirándulások, városnézések múzeumlátogatások strandolások kézműves foglalkozások, közös játékok alkotják, és mindenképpen helye van nagy beszélgetéseknek, énekléseknek áhitatoknak, elcsendesedéseknek is. Ezzel nem különböznek hagyományos táborok programjaitól, mégis sokat jelentenek minden résztvevőnek és nemcsak akiknek egy-egy intézet ingerszegény környezetében év közben erre szinte alig nyílik lehetőségük.

A táborozás néhány különleges formáját is kipróbáltuk már.
2003 nyarán egy német-magyar mozgássérült tábort tartottunk egy hozzánk hasonló Bad-Dürckheimból érkező csoport tagjaival. 2004-ben ennek a tábornak a viszontlátogatásaként tőlünk utazott kb. 18 fő Németországba. 2004-ben egy vállalkozó szellemű kis csoport vándortábort tartott mozgássérült fiatalok részvételével a Börzsönyben. Igaz, technikai okokból a következő években ez program nem valósult meg, nagy sikere volt, és szeretnénk majd újraéleszteni.

A nyári táborok megszervezése mellett az évek során mindig arra törekedtünk, hogy kapcsolattartás az egész évben folyamatos legyen a sérült emberek és a segítők között. Évközi alkalmaink tavasszal és ősszel sűrűbbek, tábortalálkozó hétvégéket tartunk, amelyekre egy-egy tábor korábbi résztvevőit várjuk. Segítők látogatják és segítik táborozó társaikat és közös színház, mozi látogatásokat és karácsonyi-adventi ünnepséget is szervezünk.

Gyakorlatilag ez az alapja a segítőszolgálat tevékenységének, amit pályázaton nyert összegből tudunk működtetni (2002 óta). A segítőszolgálat működtetését nagyon fontosnak tartjuk, hiszen 1-1 hét kellemes hangulatban eltöltött táborozás bár a szocializációban segítheti a mozgássérült embereket, hétköznapi életük problémáit nem oldja meg. (Utazásban, étkezésben - etetés -, tisztálkodásban - fürdetés -, ügyek intézésében stb. való segítés.)

Az évközi programok sorát - már néhány éve - egy mozgássérült és nem mozgássérült fiatalok által közösen összeállított és előadott passiókörút színesíti a húsvét előtti időszakban. E program, (vagy inkább szolgálat) alapvető céljai, hogy
- a sérülteket önkifejezéshez és adni képes emberekként való megmutatkozáshoz segítse.
- a gyülekezetek ember- és istenképét formálja azáltal, hogy Krisztus szenvedéstörténetének szereplőit fogyatékkal élő emberek jelenítik meg.
- szembesítse a közösségeket, gyülekezeteket az akadálymentesség fontosságával.
2003-ban Nógrád megye,
2004-ben Győr-Moson-Sopron megye gyülekezeteibe (és egyházi iskoláiba) látogattunk el. Az ezévi passiójátékról stúdiófelvétel is készült, amit a Duna televízió vallási műsorában közvetítettek.
2005-ben Fejér és Komárom-Esztergom megye gyülekezeteibe (református és katolikus közösségekbe is!) és a székesfehérvári Tatay Sándor Alapítványi Gimnázium és Szakközépiskola tanulói számára,
2006-ban Tolna és Baranya megye gyülekezeteibe és a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanulói számára
2007-ben Csongrád és Békés megye gyülekezeteibe, valamint az Orosházai Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium diákjainak vittük el ezt a szolgálatot, illetve Budapesten is volt minden alkalommal előadásunk.
A közös szolgálat, a "közösen adás" élménye szorosabb közösségbe kovácsolja a mozgássérült és nem mozgássérült résztvevőket, és komoly lelki beszélgetésekre nyit teret, gazdagítva ezáltal minden résztvevőt.

Pécsett 1990-óta, Győrött 1996-óta működik helyi Bárka csoportunk.

A mozgássérült táborok mellett 1991-től rendszeresen rendezi egy, a Bárkához tartozó csoport a vak gyerekek és fiatalok táborát. Eleinte szakképzett gyógypedagógusok, mára inkább lelkes önkéntesek szervezik és tartják kézben a táborok szervezését. A vaktábor is tart tábortalálkozó hétvégét évente legalább egyszer, az évközi kapcsolattartás náluk szintén folyamatos. 1994 nyarán indult a táborozás enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel. A tábor, tekintettel az "értelmi fogyatékos" szó megbélyegző hatására, Bóbita tábor néven ismeretes. A "Bóbita tábor" szervezői szakképzett gyógypedagógusok, de a segítők természetesen itt is lelkes önkéntesek közül kerülnek ki.

Intézetben élő, illetve onnan kikerült fiatalokkal végzett munka

1990-től 3 éven át vitték nyaranta két-két táborba (korosztályonként) a balatonalmádi nevelőotthon azon gyerekeit, akik nyáron sem mehettek haza szüleikhez, azok híján. 1993-tól, a nevelőotthon felszámolása és a gyerekek széttelepítése miatt hirtelen közel 20 dunántúli intézet felé nyíltak kapcsolataink. Jelenleg egy szűkebb önkéntes szervezői kör és a hozzá kapcsolódó kb. 20 önkéntes segítőből álló csoport látja el ezt a munkaterületet. Célcsoportok: 3-22 éves állami gondozott, nevelt, gyerekek (fiúk, lányok vegyesen), kb. 100 fő, főként Pest megyéből, a pilisi intézetből.
Lakásotthon: 1997 nyarán nyertünk egy pályázatot, melyből lakást vásároltunk, ahol azután utógondozott és állami gondozásból kikerült fiúk laktak. Segítettünk nekik a tanulásban, munkakeresésben és az életbe, társadalomba való beilleszkedésben. Többüknél nevelőszülői, hivatalos pártfogói státuszt töltöttünk be. Az elmúlt években már több mint tíz fiatal került ki tőlünk, akik közül néhányan családot alapítottak. Ezt a lakást azóta értékesítettük, és a befolyt összeget a Bárka szakcsoport céljaira kívánjuk fordítani.

KEMENESMIHÁLYFA - weboldal

A Mevisz fennállásának eddig talán legnagyobb beruházása van folyamatban ebben a kis kemenesaljai faluban. A helyi Evangélikus Egyházközség tulajdonában álló régi és rossz állapotú lelkészlakást a Mevisz több forrásból nyert összegből átalakítja, felújítja, és egy, az előírásoknak megfelelő akadálymentes ifjúsági szálláshelyet hoz létre. A tervek szerint ez a táborhely (a kertben álló öreg gesztenyefával) 2007 nyarán újra több Bárka-tábornak adhat otthont. A gyülekezet és a Mevisz kapcsolata és együttműködése hosszú évekre tekint vissza.

ESZTUS-HÁZ - weboldal

A MEVISZ legnagyobb terve az Esztus-ház, egy olyan otthon, amelyben mozgássérült és nem mozgássérült emberek élhetnének együtt. A mozgássérültek így megkapnák a mindennapi életükhöz szükséges rendszeres segítséget. A közös otthon lehetőséget teremt arra is, hogy a sérültek családi jellegű közösségben, sérültségük függvényében elérhető legnagyobb önállóságban éljenek, amelyre az 1998-as esélyegyenlőségi törvény alapján lehetőségük és joguk van. Ugyanakkor a segítők is a családnál kiterjedtebb, de hasonló melegségű közösségben élnének. A ház közössége bentlakó és bejáró mozgássérültekből, valamint bentlakó és külsős segítőkből áll.
Az eredetileg Bárka-háznak nevezett létesítményt a 2003. februárjában tragikus körülmények között elhunyt Andorka Eszterről szeretnénk elnevezni, aki a kezdetektől fogva a MEVISZ mozgatórugója volt és e ház terve is legnagyobb elképzelései közé tartozott.
E tervek megvalósításában a Budapest-Kőbányai Evangélikus Gyülekezet legfőbb támogatónk: VIII. kerületi Vajda Péter utcai ingatlanjuk képezné közös terveink megvalósulásának alapját. Sajnos néhány éve nehezen elgördíthető akadályok hátráltatják az álmok megvalósításának lehetőségét is.
A tapasztalati alapot egy már most is működő Bárka-ház "kezdemény" adja. Néhány éve egy bérelt lakásban együtt él egy súlyosan mozgássérült ember és két segítő, 7-8 bejáró önkéntes rendszeres segítségével. A segítőkből álló kis csapat időnként összeül, hogy a tervek megvalósulása esetére a ház működésének rendjét előkészítse és kidolgozza, pályázatokat figyeljenek és írjanak.