Szabolcs Dániában - 22.

"... És együtt megyünk a mélységbe,
de hidd el, messze még a harc vége..."

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Luther 501

2018. X. 31. (Sz) - még 61 nap

Estére nagyon elfáradtam (mint rendesen), úgyhogy inkább kihagytam a koncertet. Cserébe lett bejegyzés.
A labormunkával lényegében készen vagyok (ráadásul közben még dánra is el tudtam lógni), a mintáim az LSC-ben várják a sorukat (ugyanis tegnaptól holnapig Lise csapadékmintái mérődnek). Holnap délelőtt mérek az ICP-n, utána már csak számolnom kell. Azon meg kár agyalni, hogy mi lesz, ha a mostani eredmények sem jók, mert már így is túlmentünk minden (korábban elképzelt) határidőn. Ma délután előkerült Per is, de ő sem tud még eredményt felmutatni (bár - szokása szerint - ígéri).

Reménység szerint evvel végre kijutottunk az alagútból, azaz az eddigi legfárasztóbb hónap (egy nettó őrült hajsza) véget ért. Igazából semmi kedvem visszaemlékezni erre a lidércnyomásra, úgyhogy a havi összefoglaló inkább arról szól, hogy mi mindent szeretnék elvégezni a hátra lévő időben (ami erősen közelebb van a másfél hónaphoz, mint a kettőhöz).
- Kideríteni, hogyan tudom felszámolni az itteni életemet (bankszámlák, sárga kártya, internetadó stb.). És persze végrehajtani...
- A cuccom egy részét vissza kell valahogy küldenem előre, mondjuk a cipősdobozokban.
- Kivenni a maradék szabadságomat. Ugyan nyáron (szép időben) jobb lett volna, de Malmőben pénzt visszaváltani ez is jó lesz. Esetleg Bornholmra is elutazom pár napra, ott még úgysem voltam, és állítólag nagyok klassz hely.
- Dán: az utóbbi időben csak minimál-fordulatszámon ment, úgyhogy az eddiginél némileg intenzívebben kéne vele foglalkoznom, ha le akarom tenni a negyedik modultesztet (ma megkérdeztem Annemette-t, hogy mikor lesz), de szerintem van rá esélyem.
- Tájfutás: a szombati "legfontosabb" divíziós abszolút prioritást élvez. Utána is igyekszem majd menni, de a sebességvektoromat az időjáráshoz fogok igazítani. (Gy. k. hidegben nem fogom strapálni magam a futással, elég lesz a tájékozódás is, pláne sötétben.)
- Munka: a nagy munka befejezése (lásd fentebb), utána romeltakarítás (kivételesen a szó szoros értelmében, hiszen több liternyi ilyen-olyan hulladékot sikerült termelnem), a módszer leírása, végül cikk(ek) írogatása
- Ezen kívül jó lenne pár ádventi koncertre is eljutnom, meg persze karácsonyi ajándékokra is szükségem lesz. Ja, és pár napja néha az egyik fogam is fájogat, úgyhogy talán egy fogászati vizit is beüt a jövő hétre. Lassan úgyis itt az évforduló.

2018. X. 30. (K) - még 62 nap

Ugyan már napok (vagy hetek) óta gallyazzák a fákat (állítólag a lombkoronájuk miatt nem működött megfelelően az egyik épületünk szellőztetőrendszere), de ma már az utat is lezárták, akkora ágakat vagdostak le róluk. Lehet, hogy végül törzsestül kivágják őket?
A céges autó szerelőnél van, Claus mintavevő terepjárójával mentünk ebédelni. Eltartott egy darabig, amíg megfejtettük a működését (távirányító, kulcs, ülések), de Mu meglepően könnyen elboldogult az automata sebességváltóval.
Egyébként meghökkentően langyos, őszi időnk volt: hol esik, hol csak szitál, de legalább nem nagyon fúj.

Holnap érdekes módon nem reformációi emlék-istentisztelet, hanem gospel-koncert lesz a katedrálisban. Kár, hogy olyan sokáig tart, szívesen elmennék rá. Igazából a macerás labormunka holnap (terv szerint) véget ér; csütörtökön elvileg már nem gond, ha egy órával később megyek dolgozni. Lehet, hogy megjátszom azt a koncertet.
Egyébként vannak ilyen fura húzásai a katedrálisnak. Októberben például nem volt angol nyelvű it. (sajnos úgy néz ki, hogy novemberben sem lesz), viszont volt "ugorj be keresztelő". Kifejezetten avval reklámozták, hogy bárki bejöhet "az utcáról", és ha a papírjai rendben vannak (pl. születési anyakönyvi kivonat), akkor sitty-sutty megkeresztelik. Szükség esetén még keresztszülőt is biztosítanak. Hát, nem tudom.

2018. X. 29. (H) - még 63 nap

Ahhoz képest, hogy Shaolin mára kérte az eredményeket, senki nem strapálta magát túl látványosan. Ő maga állítólag Indiában van, Per se jött (emailt se küldött, pedig pénteken avval váltunk el, hogy hazaviszi a mért adatokat kiértékelni). Ami engem illet, többnyire a laborban dolgoztam, így dánra se mentem (remélhetőleg utoljára hagytam ki), de azért némi papírmunka (pl. elmaradt emailek megválaszolása) is belefért.
Birgitte (a kérésemre) kinyomozta, hogy még 7,80 nap szabadságom van, ami nekem sehogyan sem stimmel, de ezen már kár izgatnom magam. Ami viszont a lényeg: ha valaki meglátogat, akkor pár munkanapot is együtt tudunk tölteni, nem csak hétvégét. (Ezt minden külön értesítés nélkül vegyük utolsó figyelmeztetésnek!) Ugyan most kifejezetten télies az idő (sötét, hideg és szeles, Jyllandon már az első hó is leesett), de talán lesz ez még jobb is.
Egy régi kvázi-tanítványom holnap védi a doktoriját, innen is szorítok Gábornak!

A leghosszabb nap (gy. k. az óraátállítás miatt)

2018. X. 28. (V) - még 64 nap

Mosás, tükörtojás, bérletvásárlás (az utolsó), templom, porszívózás. Talán még dánozok is egy kicsit lefekvés előtt (ha már Boriska megkérdezte Skype-on, hogy mennyire megy). Végül (a fagyos időre tekintettel) hadrendbe állítottam a téli ruházatot: bakancs, harisnya, a nagykabát bélése és kesztyű.
Az it.-n keresztelő is volt, és újra a régi kántor zenélt. A helyettesének a zongorázására sem szólhatok egy rossz szót sem, de - akármennyire is meglepően hangzik ez tőlem - jó volt újra orgonakísérettel énekelni. Például az úrvacsora előkészítő részéhez szerintem jobban illik. Viszont a főének (ami angolul ment, valahogy így: https://www.youtube.com/watch?v=6AdBkEJurR4) nekem jobban tetszett a Szélrózsa Band koncertjén.

Ha jól értesültem, ezen a hétvégén volt a gyülekezeti kirándulás Sasréten. Remélem, jól sikerült, de legközelebb már én is ott leszek!

2018. X. 27. (Szo) - még 65 nap

Minek tagadjam, tegnap este már nem volt lelkierőm a napi bejegyzéshez - elnézést kérek azon kevesektől, akik esetleg elolvasták volna! De nem csak a naplózás esett ki: reggel nem tudtam elmenni az intézeti értekezésre, így a közös reggeliből is kimaradtam, bár a maradék zsömlék közül egyet (a hűtőszekrény "közös" című polcán szereplő szalámi és sajt kíséretében) megettem (félig tízórainak, félig uzsonnának).
A munkahelyi emailek egy része is megválaszolatlanul hever az íróasztalomon (mármint a számítógép memóriájában), és hazafelé már bevásárolni sem álltam meg. (Nem nagyon lett volna miért, mert a pékség 19 órakor bezár, a legtöbb közértből pedig addigra kifogy a rendes tej).
Így a mai nap kerékpáros bevásárlással indult, bármennyire is szerettem volna kihagyni a (magyarországival ellentétben) igen hideg és szeles levegőn való intenzív mozgást. Éppen elég betegítő tényező, hogy a laborban napi 10 órán át fújja a szellőztető rendszer a kopasz fejemre a hideg levegőt. Délutánra rendszerint már hasogat tőle a fejem, úgyhogy tegnap egész nap kapucnis pulcsiban voltam (gy. k. felhúzott kapucnival).
És hát holnap sem maradhatok itthon. Prédikációt ugyan hallgathatnék a Kossuthon is, de a bérletem lejárt (gy. k. múlt vasárnap csütörtököt mondott a bankkártyám), tehát (még egyszer, utoljára) meg kell vennem az újat, és akkor már miért maradjak ki az idei első fagyokból?
A pékségben egyébként rosszul értették, amit mondok (vagy én mondtam rosszul), és egy fél kenyér helyett egy egészet adtak. Mázli, hogy - a munkahelyi stressz kulminációjának örömére - úgy döntöttem, hogy ma lesz az a - régóta halogatott - alkalom, amikor (fenékig ürítve a szenvedések kehelyét) kipróbálom a dánok nemzeti eledelét, a (dán tankönyvünk szerint) minden külföldi által undorítónak tartott "leverpostej"-t. Ez valami májpástétom, amit kenyérre kennek. Hidegen tényleg borzalmas, de most melegen vettem, és úgy egész jó (bár a májkrémkonzervvel odahaza sincsen semmi bajom).
Egy kicsit munkálkodtam is, begépeltem Shaolin táblázatába a már meglévő eredményeimet. Valahogy annyira jellemző az itteni fejetlenségre (gy. k. a munkavezetés szervezetlenségére), hogy az eredetileg Co-60-hoz képest megadni akart, majd felületegységre vonatkoztatott adatokat most a minta összmennyiségére kérte, de a mértékegység - biztos ami sicher alapon - tömegegységre utal. Talán a hangulatom javulásának tudható be, hogy - a dühöngés mellett - már röhögtem is egy sort ezen az átgondolatlanságon.
Szépészeti ügyekben (borotválkozás, hajmosás, manikűr, pedikűr) igyekszem ma este utolérni magamat (ha már egyszer kapok rá egy ráadás órát), és holnap remélhetőleg egy ágyneműcserével egybekötött mosást is végre tudok majd hajtani.

2018. X. 25. (Cs) - még 67 nap

Dolgozom látástól vakulásig, reggel 8-tól délután 18-ig. Nagyjából augusztus óta ez megy, de a mai volt a legstrapásabb, és már kezd nagyon elegem lenni belőle. Ha vége lesz (remélhetőleg a jövő hét végén), akkor odaállok Jixin elé, és erre a töménytelen túlórára hivatkozva kérek tőle néhány extra szabadnapot. Mondjuk most már nem sokra megyek velük (fürdeni nem nagyon lehet a fjordban), de azért ez így már túlzás.

2018. X. 24. (Sz) - még 68 nap

Shaolin jövő hétfőre kéri az összes eredményt, az én ismétlendő mintáim szerdáig kaptak haladékot. Még nem válaszoltam meg neki, hogy ez képtelenség, nem fog menni.
Na ez tipikusan olyan eset, amivel kapcsolatban szeretném Jixinnek elmagyarázni, hogy nem elég minden értekezleten azt ismételgetnie, hogy "ne stresszeljetek", ha nem tesz semmit a stressz okainak megszüntetésére.

2018. X. 23. (K) - még 69 nap

Az idő alaposan dánul, nagyjából egész délelőtt esett, és a szél is igen viharos egész nap.
A nap túlnyomó részében számolgattam, de legalább a délutáni értekezleten egész világosan meg tudtuk beszélni a tennivalókat (5 mintát kell újra elemeznem). Nagyjából még egy hetet csúszunk majd kvázi miattam, de ebbe láthatóan mindenki belenyugodott. (Reméljük, nem lesz belőle több.)
Hazafelé már megint nem kaptam rendes (3,5%-os) tejet, ráadásul (és ez már a privát bénázásom) nem 1,5%-öset, hanem 0,4%-eset vettem helyette.
Az csak az esti Híradót nézve tűnt föl, hogy odahaza nemzeti ünnep van. Éljen a szabadság!

2018. X. 22. (H) - még 70 nap

Tegnap este ellenőriztem a bankszámlámat, de semmi különöset nem találtam (gy. k. senki nem vette fel róla a teljes összeget), és ma délben a menzán is simán tudtam fizetni a kártyámmal. Rejtély, hogy tegnap mi okozta a problémát, de legalább elmúlt. (Persze azért még az új bérletet meg kell vennem péntekig.)
Reggel összeszedtem a még hiányzó dolgokat a leszerelési értekezletre (szükség is lett rájuk), majd végre dánra is eljutottam. (Három hete nem voltam.) Ugyan házinak tegnap nem egészen azt csináltam meg, amit kellett volna, de az is jó volt. (Egy ilyen szedett-vedett, hol-voltam-hol-nem-voltam társaságnál már az is komoly fegyvertény, hogy volt házim.)
Ebéd után kitört az értekezletesdi, ami nagyjából hatig tartott. A másodikon nem sok híja volt, hogy bealudjak (hiába mostam meg előtte az arcomat). Viszont a többiek becsületére legyen mondva, kitartottak mindaddig, amíg az összes (témába vágó) problémámat át nem beszéltük, és néhány egész használható döntésre nem jutottunk a további tennivalókat illetően. Ugyan erősen más gondolatok hangoztak el, mint korábban, de ezen már nem izgatom fel magam. Lényeg, hogy egy kicsit csökkent a koordinációs káosz. és Shaolin a szokásos (gy. k. "nem elég jó a módszered") álláspontja mellett egy újabbat ("talán olyan kevés a Mo-93, hogy nem is lehet megmérni") is megfogalmazott.
Hazafelé bevásárlásra (meg sok egyébre) már esélyem se volt, de szerencsére a Hevesy konyhájában még akadt két népgazdasági felhasználásra szánt (gy. k. közpréda) serclidarabka, azokat szépen elcsórtam.

2018. X. 21. (V) - még 71 nap

Komolyan mondom, nem tudom, hogy jól döntöttem-e. Tegnap este mindkét lehetséges programhoz kiírtam a menetrendet, de nem tudtam dűlőre jutni magammal, hogy templomba menjek-e, vagy szaladgálni. A kérdés végül majdhogynem magától (vagy legalábbis tudat alatt) dőlt el: reggel olyan lelkesen csaptam le a vekkert (gy. k. a mobilom ébresztőjét), hogy utána rögtön vissza is aludtam. Mire felébredtem, még a templomba menetelhez is iparkodnom kellett a dupla tükörtojással, a tájfutóverseny már nem igazán volt esélyes. Pedig viszonylag napsütéses - bár alapvetően hideg - időnk volt, de minden éjjel dugul az orrom (felváltva, ma azt hiszem, a jobb oldal következik); és nem akarok kockáztatni egy komolyabb megfázást. Vagy a sok szellemi erőlködés (ma például néminemű dán házi) között pont jólesett volna testileg is lefáradni? Tényleg nem tudom.
Az it.-n - hatalmas kivételként, a gyülekezet extra tematikus hónapja miatt - nem evangéliumi igeszakasz alapján ment a prédikáció, hanem Jónásról volt szó.
Hazafelé vettem néhány zsömlét, de a bankkártyámat többszöri próbálkozásra sem fogadta el a masina. (Szerencsére volt nálam pénz is.) Utána megpróbáltam a bérletautomatánál is, de ugyanúgy csütörtököt mondott. Amikor itthon elmeséltem, a házinéni említette, hogy neki is voltak problémái a kártyájával. Azt tudom, hogy a magyar bankom valami rendszerfrissítés miatt pár napig csak nagyon szűk keresztmetszetben engedi használni a bankszámlákat, de a kártyás vásárlás állítólag ott is működik, ráadásul ez miért érintené a dán kártyámat? Pár hete volt már hasonló, de akkor a napi limitemet léptem túl (véletlenül két nagy összegű kifizetés keveredett azonos napra), ez 5 zsömlével meglehetősen nehezen kivitelezhető. Szóval rejtély.

Odahaza érezzétek jól magatokat a hosszú hétvégén!

2018. X. 20. (Szo) - még 72 nap

A mérési eredmények összesítése és a mosás kész; a dán házival még nem szembesültem.
A szállásadóim kiürítették a "fészert". Először azt hittem, hogy a garázsvásárra készülődnek (a vikingek állandóan ilyeneket rendeznek), de - részben - a szomszéd szobába cipelték be a szajrét, mert a fészer alapját renováltatni kell.
Északon a helyzet változatlan.

Isten éltessen, Ági! Boldog születésnapot kívánok!

2018. X. 19. (P) - még 73 nap

[Este fél tíz tájban]
Per tényleg nem hozott kenyeret, ellenben Claus igen - nyilván cseréltek, csak nem jelölték be a konyhai papíron.
Délutánra Per is befutott, pont az egyik mérőszobában futottunk össze, ahol kutya hideg van, de legalább tudtunk egy kicsit beszélgetni az LSC-spektrumokról. Előtte Jixinnel is szakmáztunk - jobb később, mint még később; bár jobb lett volna két évvel ezelőtt. Egyébként mindketten a szokásos szövegüket nyomták (gy. k. Per: nagyon jó, amit csinálsz; Jixin: osszuk be az időt, mikorra lesz módszer, eredmény és publikáció); de talán végre komolyan veszik a dolgot, és hétfőn (két másik értekezlet után) tartunk végre egy értelmes leszerelésit is. Ilyen még nem nagyon volt (mármint hogy értelme is lenne), de mindent megpróbálok, hogy végre legyen. Ennek megfelelően este fél hétig bent voltam, és küzdöttem a számolással. Jó eséllyel holnap is dolgozom majd itthon.
Egyre hidegebb van, az egész napos üldögélésben meg is fázhattam (hiába vettem föl - minden más kombináció kipróbálása után - a dupla pólóra a melegebb pulóveremet, a sok okos kolléga csak nem képes betenni az épület ajtajait), de így legalább nem fogom bánni, ha a vasárnapi rohangálás kimarad. Bár megpróbálom úgy intézni, hogy ne maradjon ki.

2018. X. 18. (Cs) - még 74 nap

Érdekes módon ma Shaolin kommentárjában inkább nyomasztónak tűnt a megrendelők érdeklődése, ami tegnap Per tálalásában még megnyugtató volt. Most úgy néz ki, hogy az eredményeimmel mennyiségi oldalon nem lesz gond, viszont a minőségük igencsak rázósnak tűnik. Per ma nem volt, ami - az előbb vázolt dilemmán túl - azért izgalmas, mert holnap reggel neki kéne hoznia a kenyeret.

2018. X. 17. (Sz) - még 75 nap

Elfelejtettem megemlékezni legkisebb unokatestvérem múlt pénteken lezajlott doktori disszertációjáról (sikerült neki), továbbá a trónörökös legnagyobb gyerekének a hétfői születésnapjáról (13 éves lett). Mindkettőjüknek gratulálok!
A déli órák kivételével sejtelmesen ködös az idő. A mintáim lényegében mérésre készek, holnap reggel nekiugrok, a hét végére pedig - reményeim szerint - meglesz, ami rajtam áll. (Az eredmények minősége kritikán aluli, de ezt most nem kérdezték.) A megbízók is érdeklődnek, hogy mi újság, úgyhogy a jövő hétre kinéz egy megbeszélés. (Hétfőn úgyis lesz osztályértekezlet.)

2018. X. 16. (K) - még 76 nap

A tanítási szünetnek köszönhetően alig lézengünk páran a reggeli buszokon, több kolléga is behozta a gyerekét (tegnap Lise a szemüveges fiát, ma pedig Alexander Joszipot), és a héten nincsen se dán, se tájfutóedzés. Viszont idehaza a (dán) tájfutóújság idei 3. száma várt, úgyhogy végül egyiket sem kell teljesen nélkülöznöm. Hogy az előző kettő szám hova lett, azt valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni.
A laborban kiborítottam az egyik mintámnak nagyjából a felét, és kínkeservesen nekiálltam a már meglévő (és a hét végéig reménység szerint megkeletkező) adatok kiértékelésének.

2018. X. 15. (H) - még 77 nap

Északon a helyzet változatlan.

Vénasszonyok nyara

2018. X. 14. (V) - még 78 nap

Az egymás utáni hónapok havi átlaghőmérsékleteinek különbségei (legalábbis Magyarországon, továbbá jó eséllyel Közép-Európában és néhány más helyen) gyönyörű hullámgörbét alkotnak, kivéve a szeptembert és az októbert, amikor a várhatónál kissé melegebb van. Ennek köszönhetően ma ideális (sőt, fenomenális) tájfutóidőnk volt, akár két pályát is lefutottam volna (amit csak azért nem tettem meg, mert mire visszaérkeztem az elsőről, a nevezéseket már éppen lezárták). A logikus kérdést Allan tette fel hazafelé: miért nem választottam egy hosszabbat? Hát izé, bénaságból. Sosem tudom előre, hogy a különböző nehézségi fokozatok mit is jelentenek pontosan, így ritkán sikerül belőnöm, hogy mire is vagyok képes. Ma például a fekete pályák (amennyire mások térképein láttam) és az én sárgám jóformán megegyeztek, a különbség csak annyi volt, hogy nekem egy 1:7500-as térképet adtak A3-as méretben, míg az 1:10000 méretarányú fekete ráfért egy A4-es lapra; így aztán a töménytelen részletet nekik még nehezebb volt kibogarászniuk. (Nekem sem volt könnyű, pedig néhány MTB-ösvény és vadcsapás az enyémen sem szerepelt.) Hogy a köztünk lévő pályák mitől voltak kékek, arra még tippem sincs.
Összességében alig voltam kint többet 1 óránál, ami egy 6 km-es pályán szerintem elmegy. Részletes időadatok híján nehéz megmondani, de szerintem nagy kavarásom nem volt. Néhányszor annyira biztos voltam a dolgomban, hogy bátran otthagytam az ösvényt, és megindultam, amerre gondoltam. Egyszer-kétszer tényleg ott volt a pont, de amikor elkevertem, akkor is viszonylag hamar észrevettem a tévedést. Az előbbire példa az 1. (mocsárgödör), a 9. (kidőlt fa), a 10. (bozótgödör) és a 11. pont (szikla); az utóbbira pedig a 2. pont környéke (ösvény át a csatorna hídján, csak éppen nem ÉNy-DK, hanem ÉK-DNy irányban), és a 12. átmenet, ahol akármennyit is nézegettem egy sokszoros elágazást, csak sikerült rossz irányba indulnom, és egy rossz csatorna - kidőlt fa kombót megfognom. Természetesen a szokásos hibák sem maradtak ki: a 4. pontra menet túlfutottam egy csatorna-elágazáson, a 6. (egyébként nyilvánvalónak látszó) átmenetben nagyon hamar elvesztettem a fonalat, hogy hol is vagyok (a pontot lényegében véletlenül láttam meg), a 13. környékén meg (szerintem) eggyel több ösvény volt a valóságban, mint a térképen, és ez ott igencsak problémásnak tűnt.
Hab a tortán, hogy a célban a sütemény is drágább volt a szokásosnál (bár még mindig olcsóbb a piacinál), de ebben a gyönyörű időben ez sem tudta elvenni a kedvemet. A Nap pillanatok alatt megszárította a bozótomat (gy. k. mezemet), szinte sajnáltam átöltözni pólóba. Érdekes módon hazafelé már fáztam, kellett egy pulóver, bár távolról sem annyi meleg ruha, amennyit reggel a dupla tükörtojás után ijedtemben magammal vittem.

Idehaza végre elpakoltam az összes tiszta ruhámat (lassan itt az ideje a következő mosásnak), és megnyugvással tapasztaltam, hogy Morten folytatja a lelkesítést a divíziós helycserélősre. A mai emailje úgy fogalmazza meg a kérdést, hogy a 2. vagy a 3. divízióban ünnepli-e majd meg az egyesület az alapításának a félszázados jubileumát - mely kérdés fontosságát a válogatottjaink (Andreas és Rasmus) is átérzik, mert ők már neveztek.

2018. X. 13. (Szo) - még 79 nap

Odahaza áthelyezett munkanap, itt - az egy heti megfeszített munka utáni - semmittevős pihenőnap. Végre kivasaltam (és elkezdtem elpakolni) a ki tudja, mióta halomban álló tiszta ruhámat, elsétáltam a közértig és vissza (mert a hűtőben sem volt már sok ehető), a nap nagy részét pedig videózással töltöttem. Holnap rohangálás; nem neveztem rá előre, de úgyis csak nyíltban mennék (a H40 túl keménynek tűnik), az a helyszínen is nevezhető.

2018. X. 11-12. (Cs-P) - még 80 nap

Mi tagadás, tegnap este rendesen kiment a fejemből, hogy még naplóznom is kéne. Szerencsére a két nap egy füst alatt letárgyalható, mert ugyanarról szóltak: a rendezvény utózöngéiről és a normál üzemmenetre való visszaállásról.
Míg Per és Shaolin a laborgyakorlatot tartották a 2x13 résztvevőnek (minden határon túl zsúfolva evvel a laborokat), mi a tárgyalóban szolgáltuk ki őket (kávé, tea, víz, szendvics, gyümölcs, cseverészés). Elpakoltuk a maradék kacatot, a szükséges helyekre felmásoltuk az előadásfájlokat, és a helyszínről visszaszállítottuk a kiállító nagy fekete dobozát (amit azóta valaki már el is fuvarozott). A maradék időmben pedig újra szembeszálltam a molibdénnel és a nióbiummal. Ez ma elég rendesen elhúzódott, kivételesen órákkal tovább maradtam bent, mint a kínaiak (akik hatalmas lelkesedéssel indultak a Koppenhágai Kulturális Éjszakára - ez valami olyasmi, mint nálunk a Múzeumok Éjszakája).

Szerda este eltűnt a bal kesztyűm (pontosabban azóta nem találom). Csütörtök reggel megnéztem az auditóriumban, de nem volt ott, viszont a takarítónő mutatott egy szemüveget, amit ott talált. A szemüvegről kiderült, hogy Xue-é, de a kesztyűm azóta sem lett meg.
Ideiglenes jelleggel visszajött a nyár, ma és holnap 20 fok fölé megy a napi legmagasabb hőmérséklet. Kár, hogy a következő verseny csak vasárnap lesz (de ne legyünk telhetetlenek).

2018. X. 9-10. (K-Sz) - még 82 nap

A rendezvény első (azaz az engem közvetlenül érintő) felének vége. Ami rajtunk állt az előkészítés és a lebonyolítás terén, azt szerintem megtettük; a visszajelzések kifejezetten pozitívak. A felmerülő problémákat gyakorlatilag secperc alatt megoldottuk, a hajókirándulás jól sikerült, és végre a kávé is elég volt (meg akkor volt, meg ott volt, meg olyan volt, ahogy kellett). Szerintem mindenki jól érezte magát, és szakmailag is volt értelme rendesen.
Jópofizhattam volna több emberrel is, de ezúttal a közös munka volt a fontosabb (ami nem feltétlenül baj). Valahogy jellemző volt az egészre, hogy reggelente "mi" érkeztünk először, és délutánonként is "mi" távoztunk utoljára. A végén (én voltam az utolsó előadó) Jixin úgy konferált fel, hogy "az arcát már mindenki ismeri".
A mély szakmai tanulságok nekem olyan nagyon nem jöttek át (nem is kell, ui. a vetítmények megvannak); és annyira a saját előadásom sem tetszett igazán (elfelejtettem a mondanivalómat - főleg angolul, és a mikrofon is kiszámíthatatlanul viselkedett), de a célnak megfelelt.
A hivatalos laborlátogatás után Shaolin - ahogyan az várható volt - a kínaiakat bevitte a Hevesy laborjába is (halkan jegyezzük meg, hogy igencsak becsülendő, amit ő a hazájáért tesz), ami után természetesen én is bevittem Nórát és Zsuzsit.

RadWorkshop-2018

2018. X. 8. (H) - még 84 nap

Órákon belül kezdődik a rendezvényünk; ennek megfelelően mindenki látványosan rohangál mindenféle papírokkal a kezében és ötletekkel a fejében. Rohamtempóban mentegetjük és másolgatjuk az utolsó pillanatban elküldött előadásokat, Mu nyomtatja az önéletrajzokat; én meg még néhány mintát is be akarok párolni közben. Ja, meg a kijavított dán házimat is el kéne hoznom a tanárnőtől.
Ez a hadiállapot jó eséllyel legalább csütörtökig így is marad, úgyhogy tartalmas bejegyzésekről a hétvégéig nem érdemes ábrándozni! Örülök, ha életjelre futja.

[Esti kiegészítés]
Addig nem is volt probléma, amíg csak az érkezőket kellett gardírozni; de a központi számítógép természetesen megbolondult (állandóan telepíteni akarta magát). Szerencsére Xue és Mu jobban boldogult a feladattal: előbbi elszaladt egy informatikusért, utóbbi pedig hadrendbe állította a saját gépét (amit előrelátóan magával hozott tartaléknak). Ezek után a számítógépes ügyködést át is passzoltam Mu-nak (hiszen nálam sokkal jobban átlátja a kialakult helyzetet).
A másik feltűnő jellegzetesség, hogy a hordószámra rendelt kávé oldalvizén rengeteg kaját is kapunk (gy. k. árukapcsolás); aki még fél hatkor is bent volt az intézetben, az ma csokis sütit vacsorázik. (Kellett is, hogy készre rittyentsem a saját előadásomat.)
A sok lótifuti miatt még alig tudtam pár értelmes szót váltani, ez talán holnap konszolidálódik.

2018. X. 6-7. (Szo-V) - még 85 nap

Odahaza megemlékeztek az aradi vértanúkról, és megtartották a Hegyvidéki Evangélikus Napot. Itt nálunk kissé sok szálon futottak az események ezen a hétvégén, de azért megpróbálom elmesélni.

Az éjszakai versenyrendezésre végül tömegközlekedéssel mentem: busz-vasút-busz-busz, és igazából a leszállást is elrontottam, de így legalább láttam a Nykoebing Sj.-i templom külsejét és a roervig-i kompkikötőt. (Az aarhusihoz képest nem egy nagy szám, inkább csak egy "sufni", mint a kapucinusok kriptája a spanyol Habsburgokhoz képest.)
A vk. jóformán a parton volt (többször is felmásztam a töltés (vagy turzás?) tetejére, hogy a tengerben gyönyörködjek), és sötétedés után úgy nézett ki, mint egy ádventi vásár. (Gy. k. fényfüzérek és tolongás - csak egy kis forralt bor hiányzott.)
A hivatalos feladatunkra (az itatópont üzemeltetésére és az úton való átkelés biztosítására) Jan bőven elég lett volna, de poénnak jó volt az éjszakában a versenyzőket számolni (a minket leváltó műszak lett a 332-333.). Derült időben még szebb lett volna, de lényegesen hidegebb is; úgyhogy jobban jártunk a felhős éggel. (Jó melegen felöltöztem, de a kabátomra John még verseny előtt sikeresen ráborította az innivalóját - szerencsére csak valami vizet.)
Ugyanakkor a romeltakarításon és a pakoláson minden ember jól jött, vagyis egyáltalán nem éreztem magam fölöslegesnek. Éjfélre végeztünk az - aznapi - összecsomagolással, majd Leni-éknél (ez itt női név) volt gulyásparti. A hidegben bármi forró leves jólesett volna, de az a gulyás majdnem tényleg olyan volt, mint az igazi. Sajnos versenytérképet nem sikerült szereznem (és most mindenki ideképzelheti a két héttel ezelőtti eszmefuttatásomat a tájfutók és a térképek lelki kapcsolatáról).
Jyttéék hoztak haza (jófejségből tényleg hazáig), végül hajnali 3-kor hajtottam álomra a fejemet. A hivatalos versenybeszámoló egyébként itt olvasható: https://do-f.dk/dansk-orienterings-forbund/nyhed/7646-overraskelser-til-...

Ha minden igaz, Nóra gépe mostanság landol. Vele majd holnap délelőtt találkozom, de a risoei rendezvényünk másik magyar résztvevőjével, Zsuzsi ügynökkel már ma délután közösen töltöttünk el pár órát: a kikötőben és a belvárosban sétálgattunk, és jó sokat beszélgettünk. Utána még akár segítettem is volna a versenyről visszaérkező teherautó kirámolásában, de mire a megüzent téridő-koordinátákra értem, a feladatot már el is végezték.

Szinte hihetetlen, hogy ezek mellett még itthon is történt némi előrelépés. Feldolgoztam pár emailt (pl. elolvastam a magyar adóhatóság levelét az 1%-om továbbításáról), mostam és szárítottam (az elpakolás még folyamatban, a vasalás pedig - mint már hónapok óta - a Holdban van), plusz cipőmön behordott tengeri homokot is összeporszívóztam. Egyedül a tükörtojás került át reggeliről vacsorára, hiszen a reggeli idejét (talán érthető módon) rendesen átaludtam.
Sajnos a ruházat szintjén lekövethetetlen idő (napsütés és felhő, kellemes szélcsend és hideg szél egyvelege) miatt egy cseppet sem javult a felső légútjaim állapota. Nem egy nagy ötlet ilyenkor hajat mosni, de most már nem halogathatom tovább. Úgyhogy hajrá!

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik

2018. X. 5. (P) - még 87 nap

17-en próbáltunk egyszerre reggelizni a konyhában. Tulajdonképpen sikerült (bár az új gyomorellátó zsömléje nemcsak gyengébb minőségű, hanem kevesebb is, mint a korábbi), de ez akkor is új rekord. Nem tudom, hogy ez a jövő heti rendezvénynek tudható-e be, mindenesetre minden akörül forgott.
Igyekeztem a Hevesy laborjában is helytállni (itt-a- molibdén-hol-a-molibdén), de azért a nap csúcspontja a felszerelés átszállítása (természetesen egész nap csak abban a fél órában esett) és a helyszín berendezése volt. Végigpróbáltuk a vetítés- és hangtechnikát az auditóriumban, majd (Shaolin kérésére) az emeleti "kisteremben" is (ahol tavaly szemináriumoztunk). Ez utóbbival elment jó 3/4 órám, ugyanis valaki - igen okos módon, egyem a drága zúzáját - kihúzott egy csatlakozót, és abban a kábelrengetegben eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy mi a gond.
Megjött a csiriviri poszter is, amit ebéd előtt kiragasztottunk, ebéd utánra pedig leesett. Hétfőn több ragasztóval újra próbálkozunk.
Hihetetlen, de még ma is kellett utolsó utáni jelentkezést regisztráltatni. Jixin - kissé megkésve - felvetett még néhány kérdést, amikre már kissé pánikhangulatban reagálgattunk. Állítólag elírtam egy időpontot a programfüzetben. Ez természetesen elképzelhető, de a magam védelmében gyorsan hozzátenném: hat lóval nem lehet itt rávenni valakit arra, hogy nézze már meg, amit írtam, és ellenőrizze. Az effajta közös munka errefelé valahogy nem dívik.
Délután pihenésképpen mértem (alig ismertem rá a laborra, annyira furcsa így rendrakás után, pl. lehet látni az asztal felületét), még a kiértékelésnek is nekiveselkedtem (talán nincs nagyon nagy baj), de a kínaiak rosszabbul jártak: ők még doktori beszámolósdit is tartottak.
Most már kezd engem is érdekelni, mi sül ki ebből az egészből hétfőn. De addig is még van az éjszakai versenyünk holnap, ahonnan jó eséllyel csak holnapután érek haza, úgyhogy holnap bejegyzés kizárva.

2018. X. 4. (Cs) - még 88 nap

Jó fej az új tanszékvezető, de nem értem, minek tart másfél órás értekezleteket, amikor az érdemi mondanivaló negyed órába belefér. Oké persze, nem kell mindig olyan komolynak lenni, mint a vakbélgyulladás - pl. egy kis eszegetés, egy kis beszélgetés belefér a munkaidőbe; de a kötelezőnek kikiáltott értekezleten zenehallgatással tölteni az időt (miközben Pamelának, az átköltöztetett pálmának a képét nézegetjük) szerintem direkt időrablás, amit a magam részéről nagyon rosszul viselek. (Úgy tűnt, mások is.) Főleg, amikor az elveszett molibdén kergetése és a kvázi lejárt határidő miatt minden perc számít.
Az idő pocsék (bár lesz még rosszabb is), a hétvége és a jövő hét szerveződik.
Északon a helyzet változatlan.

2018. X. 3. (Sz) - még 89 nap

Hát az LSC spektrumok meg a ICP eredmények visszafogottan fogalmazva is siralmasak. Tiszta szerencse, hogy tegnap nem kellett naplót írnom, mert csak kesergés lett volna benne, és azt néhány olvasóm nehezen viseli.
Ma délben sikerült pár percet konzultálnom Jixinnel. Ő - a többiekkel ellentétben - érdemi szakmai tanácsokat is ad. (Ezt lehet, hogy jobban kihasználhattam volna az elmúlt két évben, de egyrészt nehezen derült ki, másrészt ő se mindig, harmadrészt nem akartam nagyon rámászni.) Úgyhogy most néhány ötlettel felszerelkezve próbálom menteni a menthetőt.
Ennek megfelelően újra pánikszerű kapkodás van, aminek a jegyében tegnap este nem mentem edzésre (mondjuk ebben a pocsék időé volt a döntő szerep, a szakmai kudarc csak kifogás volt, de annak szerintem elég jól hangzik); ma pedig kihagytam a dánt. Szerencsére reggel a buszról leszállva megpillantottam Filipe-t a csoportunkból (aki civilben pár hete lefutotta Koppenhágában a maratont), és odaadtam neki a házimat. Ha már nagy nehezen összehoztam tegnapelőtt este, legalább ne potyára. Reméljük továbbította Annemette-nek, ő meg kijavítja.
Ne terjesszük, de szerintem ebben a csoportban kicsit sok az üresjárat. Úgy érzem, hogy Anne jobban kézben tartotta az órákat, nála hatékonyabban dolgoztunk. Persze másoknak más a véleményük, és én sem tagadom, hogy Annemette remekül kezeli a 3 különböző modulról összetorlódott, és meglehetősen változatos mintázatok szerint előforduló társaságot. Anne-nak ennél kisebb diverzitással sem sikerült megbirkóznia.

Azért az élet megy tovább.
Éjjel újra dugul az orrom.
Hajnalban piszok hideg van, úgyhogy áttértem téli nadrágra és kabátra (egyelőre még harisnya és bélés nélkül). Már a vikingek közül is csak alig-alig vannak mezítláb meg rövidnadrágban.
Reggel a három kínai doktorféleséggel (gy. k. PhD hallgató és posztdoc) egy óra alatt összedobáltuk a "konferenciacsomag"-okat. Először nem hittem el, hogy készen vagyunk, olyan rengeteg mappa maradt. Valószínűleg tévedésből ötször annyit rendeltünk, mint kellett volna. Sebaj, fogyóeszköz.
Délelőtt hívott a bank (Magyarországról), hogy befáradnék-e a fiókjukba. Sokadszor elmondtam nekik, hogy nem tudok.
Délben elmaradt a szirénázás (talán az ellenség már meg is szállta az országot, csak még nekünk nem szóltak róla?), ebéd közben pedig sikeresen megharaptam a számat.
Tegnap este már megint nem volt rendes tej a boltban, noha még hét (gy. k. 19 óra) előtt mentem.
És hát talán a legfontosabb, hogy gőzerővel szerveződik a hétvégi éjszakai bajnokság.

2018. X. 1. (H) - még 91 nap

A nap nagy részét médiaművészettel töltöttem, legyártottam ugyanis a jövő heti rendezvényünk "zászló"-ját (vagy inkább poszterét). Mindenki véleményére kíváncsi voltam, és igyekezetem is figyelembe venni, de (amint az várható volt) annyian mondtak annyifélét, hogy végül Jixinnel ketten döntöttünk a végleges változatról (ami szerintem kifejezetten csinos lett). Már a nyomdának is elküldtem, de eddig még nem jeleztek vissza (pozitívan), hogy még a héten készen lesz.
Dánra senki nem írta meg a házit (a mai társaság fele ott sem volt, amikor feladták), úgyhogy újra megkaptuk. Mivel a jövő héten nem tudok menni, utána pedig tanítási szünet, holnap viszont edzés, muszáj lesz ma este megírnom.
Az LSC spektrumokkal való szembenézést sem halogathatom tovább, ui. gyakorlatilag minden egyéb feladattal készen vagyok. Így aztán holnapra össze kell szednem minden bátorságomat. Még szerencse, hogy nem kell róla beszámolnom (ui. az esti futkorászásból várhatóan elég későn érkezem haza ahhoz, hogy már ne akarjak a naplóval szöszögni.)