Szabolcs Dániában - 20.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Az utolsó ebéd

2018. VIII. 31. (P) - még 122 nap

Mármint a jelenlegi felállásban, ugyanis szeptembertől új cég üzemelteti a menzát. Tapasztalt kollégáim a kezdeti nehézségek utánra rövidtávú javulást, majd visszaállást várnak.
Reggelig esett, de indulásra szerencsére már elállt. A reggeli tényleg elmaradt, de itthon még volt egy joghurtom, bent meg még mindig rengeteg a gyümölcs.
Helle (a titkárnő) most megy 3 hét szabadságra, helyette én viszem az októberi rendezvény adminisztrációját. Jixin már elkészült a programmal, úgyhogy küzdhetek a programfüzettel. Ez legalább valami sikerélményt ad (kudarcélményből van elég molibdén-fronton is).
Nikola is bejött búcsúzkodni, este autóval elhozott a közértig, ahol már kifogyott a rendes (3,5-ös) tej, mehettem a másik boltba is.

A havi összefoglaló rövid lesz és lehangolt. A munka mellé jóformán alig fért be más - ennek illusztrálására szerintem elég annyi, hogy csak kettő tájfutóversenyen tudtam elindulni (az elsőt a saját bénaságom miatt rögtön fel is adtam). Jóformán minden nap 10 órát dolgoztam, és nem nagyon látszik az eredménye. Ha a módszerem a minták kisebbik felére (az acélreszelékekre) sem működik, akkor tényleg semmi értelme nem volt ennek a két éves szerződésnek.

2018. VIII. 30. (Cs) - még 123 nap

Egész nap esett (illetve esik, mert még most is). A laborból a szobánkig eljutni is külön procedúra volt (cipő, pulóver, esőköpeny), nem is nagyon vállaltam be. Ennek megfelelően szépen halmozódnak az olvasatlan és elintézetlen emailek. (Bocs mindenki, aki a közelmúltban írt nekem!) Viszont a laborban talán felfedeztem, miért narancssárgul be némelykor a zöld oldat, és hogyan lehet visszazöldíteni. Azt még nem tudom, hogy ez mitől (mármint melyik kémiai reakciótól) van; még kevésbé, hogy van-e bármi jelentősége. (A molibdén már megint nincs sehol.)
Régen voltam vásárolni, az eső és az estébe hajló munka miatt ma se mentem. Holnap muszáj lesz, ui. tejből és kenyérféléből már kifogytam itthon. Szerencsére a mai két értekezlet után maradt kaja: a reggelizős intézetiből a sajtos-lekváros zsömlék hozzávalói, egy másik - engem nem érintőből - pedig "wienerbrød", ami leginkább lekvárosfánk-féleségnek képzelhető el (bár messze nem az). Gyümölcs is van dögivel (szó szerint kosárszámra), hiszen hétfőn jóformán senki nem volt bent. Tartok tőle, hogy szükség is lesz rá, ui. holnap reggelre - a ma megtartott pénteki értekezlet mellékhatásaként - jó eséllyel senki nem vásárol majd kaját.
Északon a helyzet változatlan.

2018. VIII. 29. (Sz) - még 124 nap

Munka és dán.
Északon a helyzet változatlan.

2018. VIII. 28. (K) - még 125 nap

Újra munka.
Északon a helyzet változatlan.

Nutech Outing

2018. VIII. 27. (H) - még 126 nap

Most éppen szakad a felhő és ömlik a víz. Tiszta mázli, hogy nem délelőtt jött a zuhé, mert pár órát a városban bolyongtunk. Nem úsztuk meg teljesen szárazon, de azért ennyire messze nem volt durva. Volt hivatalos esőköpenyünk is, de én inkább a sajátomat használtam.

Ma volt a "Nutech Outing", ami lefordíthatatlan; afféle intézeti kirándulást jelent, természetesen némi csapatépítő ideológiával (bár ez szerencsére nem volt súlyos.) Reggeli a régi városházán (amit még úgysem láttam), croissant és forró tea (természetesen az első korttyal sikerült leégetnem a nyelvem hegyét). Utána 3 csoportban vezetett városnéző séta. A költők szobrait nem sajnálom, de a forrásokat szívesen megnéztem volna - csak hát az dánul ment. Nyilván az angol csoportban voltam, ami néhány épület külső megtekintését jelentette rengeteg történelmi meséléssel. Ez önmagában nem baj, de mivel szilárd meggyőződésem, hogy a történelem valós mozgatórugóit nem ismerjük, olyan nagyon komolyan sem szabad venni. Nem tudom, mennyit lesz majd érdemes ezekből mesélgetni odahaza, hiszen alapvetően semmi hatással nincs a mai életünkre. Megtudtam például, hogy őfelsége a királynő felséges apukája (gy. k. a legutóbbi király) felmenőitől eltérően nem a katedrálisba akart temetkezni, ezért áll az épület mellett az a fura dzsámiszerűség, ami nem nyerte el őfelsége (a mostani királynő) tetszését, ezért 5 éve kijelentette (vagy bejelentette), hogy odabent (mármint a katedrálisban) akar nyugodni. Egy igen modern - és sokak szerint ronda - koporsóban, de hát ő egy ilyen művészlélek.
Utána vízre szálltunk, és a Sagafjord (gy. k. lásd a f. hó 19-i bejegyzést) fedélzetén ebédeltünk. Nem lettem tengeribeteg, de azért volt bennem némi bizonytalanság az imbolygó hajó ferde padlóján lévő asztal mellett táplálkozván. Szerencsére a lassú folyamatot (utolsóként fejeztem be az evést) mindenki elintézte annyival, hogy "mint mindig". Egyetlen dánként valahogy az asztalunkhoz (a radioökológia doktorisaihoz) keveredett a "műhely lánya", egy 20 éves lakatos (vagy asztalos, ki tudja). Eddig csak látásból ismertem, a nevét (Line) csak most tudtam meg, de igen kellemes társaságban bizonyult. Azt hiszem, mindnyájan élveztük a végigbeszélgetett órákat.

Hazafelé a bevásárlás után tök véletlenül megnéztem a gyógyszertárat, és kaptam abból a szuperpuha fogkeféből, amit használok (és már kifogyóban van). Halványan rémlett, hogy valahol Dániában is lehet kapni, de eddig nem tudtam reprodukálni a helyszínt.

2016. VIII. 26. (V) - még 127 nap

Dupla tükörtojás, a médiaadó megfizetése, utazás (tegnaphoz hasonlóan ma is valami kerékpáros verseny zajlik a falu végén - legalábbis a buszunk mindig ott találkozik a zászlós forgalomterelőkkel). It. a Szász utcában (keresztelővel), küzdelem a dán házival. A tegnap kimosott és megszárított ruha elpakolása, közben három gyülekezeti tagunk beszámolójának hallgatása a Szélrózsáról (https://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2018-08-20_13-30-... - a mi szempontunkból a 13:37:50-től 13:44:44-ig érdekes).

A lundi katedrálisban

2018. VIII. 25. (Szo) - még 128 nap

Igazi dán időnk van: hideg, szeles, felhős, és még esik is. A szobámban is hideg van. Nem lennék meglepve, ha holnap reggelre megfáznék, vagy legalábbis az orrom dugulna be, de rendesen.
Ja, és tényleg változik az autóbuszok menetrendje. Holnapi dátummal új tájékoztató papír van a megállókban.

Végre törlesztettem egy régi adósságomat, és megnéztem a lundi katedrálist. Az utazás simán ment, 20 percenként van vonat, 40 perc a menetidő (közben a dán házimmal foglalatoskodtam). H-ban viszonylag könnyen megtaláltam a svéd vonatjegyek automatáját (ugyanúgy egy sötét sarokban van, mint Malmöben a dán "lyukasztó"), a határon egyik irányban sem volt komoly ellenőrzés, és a dán bankkártyámat is simán elfogadták mindkét kávéházban (ahol egy-egy szendvicset meg valami salátát illetve süteményt ebédeltem). A katedrálisban 14 órakor volt angol nyelvű vezetés (melyen még két magyar is részt vett), addig egy kicsit sétáltam a környéken. Érdekesek a parkok meg a régi házak, de már elég sok ilyet láttam...

A templom is lenyűgöző, ez tagadhatatlan, de valahogy már ezt is kezdem megszokni. (Lásd a múlt havi összefoglalómat a "hány székesegyházat jártam már végig" témában.) Kívülről (a szürkére szutykosodott világos homokkő miatt) a drezdai Frauenkirchére emlékeztet, de belülről majdhogynem tök üresnek hat. Messze nincs annyi minden benne, mint a miénkben (gy. k. a roskildeiben), ezért egy nagy üres hodály benyomását kelti. A valóságban persze nem olyan nagy (kívülről lényegesen kisebbnek éreztem, mint a roskildeit), és természetesen nem is üres. Legalább 3 harmóniumot és 2 orgonát számoltam össze, van bent egy harangjáték, és az altemplomot (kellő számú koporsóval, oltárral, szoborral, és kísérteties légkörrel) használják sekrestyének.
Ráadásul még a miénknél is intenzívebben használják. Naponta (tehát hétköznapokon is) 2-3 it. (vagy áhítat, imaóra, koncert stb.) van benne. Szóval lehet, hogy csak féltékenykedem, mert sikeresebb a miénknél? Kész szerencse, hogy amikor épült, még Lund is a miénk (izé, mármint Dániáé) volt. Egyébként minden vasárnap 17 órakor van angol it. Kicsit ugyan messze van ahhoz, hogy rendszeresen odajárjak, de egyszer ki kéne próbálnom. Talán akkor sokkal inkább a magaménak érezném. Meg amúgy is sportot űzök másfél éve abból, hogy minél több templomban vegyek részt it.-en.
(Amúgy ez nem a hobbim. Egyszerűen csak így alakult.)

2018. VIII. 24. (P) - még 129 nap

Reggel a szomszéd szobából kiköltözött a lakó. A pékségből kifelé éppen elkapott egy kisebb zuhé, de a kenyerek szerencsére nem áztak el. A Lurpak (a dánok kedvenc vaja) és a Camembert sajt (aminek a Röntgen-képe megegyezik a plasztikbombáéval) nagy sikert arattak.
A mérések durván harmada gyatra, de elviselhető eredményre utal, a másik harmadot más hígításban ismételnem kell (ezek még akár jól, akár rosszul is elsülhetnek), az esetek harmadában pedig szőrén-szálán eltűnt az anyag (ez garantáltan rossz). Néhányuknál van némi sejtésem, mi lehet ennek az oka, de megoldásom még nincs rá.
A Hevesy ellenőrzése - tudomásom szerint - kedvező véget ért. Legalábbis az új tanszékvezető köszönőlevelének angol utóiratából erre következtetek (a dán szöveget még nem fordítottam le).
Ebéd után Jesper búcsúbuliján ehettünk némi süteményt. Kissé megrázó, hogy Dennis távozása óta lavinaszerűen mennek el a "köpenyes" kollégák (gy. k. akik odabent a laborban illetve a műszerekkel is elboldogulnak).
A tájfutós levelezőlistán megy az agyalás, ui. ma van a váltó jelentkezési határideje, azaz a csapatok összeállítását ma éjfélig kell beírni. Kissé fárasztó volt minden hozzászólást lefordítani, de megpróbáltam értelmesen megírni az álláspontomat (nekem kvázi bármi megfelel); és úgy tűnik, hogy egy egész futható pályát kaptam. 35 perces győztesidőre tervezik, az nekem várhatóan 50-60 (70?) percet jelent, ami erdőben akár egész jó móka is lehet.
A házinéni kapott a főnökétől pár szatyor almát, úgyhogy most nagyarányú almaszószfőzés zajlik. Az illata kifejezetten kellemes.
Érdekességképpen újra hasmenésem van.

2018. VIII. 23. (Cs) - még 130 nap

A Hevesy nagy ellenőrzése véget ért, de még nem tudom, milyen eredménnyel.
Végre megmértem az összes eddigi mintámat, de még nem tudom, milyen eredménnyel. (Első ránézésre komoly esélyét látom, hogy egy csomót ismételnem kell majd. De még rendesen ki kell számolnom, és attól nagyon félek.)
Holnap reggel (utoljára) én viszem a kenyeret a közös reggelihez. A többit (vajat, sajtot, sajtkrémet) már tegnap megvettem.
Kiderült, hogy szombaton egy csomóan mennek közülünk a középtávú (egyébként nem is olyan hosszú) bajnokságra Jyllandra. Már éppen elkezdtem azon ábrándozni, hogy körbekérdezek pár embert, hátha találok fuvart (csak akad valakinél szabad hely); amikor észrevettem az értesítőben, hogy a helyszínen már nem fogadnak nevezést. Rendes kategóriákba ezt értem, na de nyíltba se? Döbbenet.
Ennél már az sem meglepőbb, hogy valami (magyarországi) munkabizottságban azt hiszik, hogy én abban benne vagyok.

2018. VII. 21-22. (K-Sz) - még 131 nap

Az idő a bolondját járatja velünk. A levegő hőmérséklete a reggeli induláskor 15 fok (ez a napi minimum), de kora délután felszalad 28 fokig is (ez a napi maximum). A felhőtlen égbolt (0 okta) fél nap alatt akár teljesen be is borulhat (8 okta), de ugyanez visszafelé is működik. A szél jóformán mindig fúj, és péntekre már csapadékot is mondanak (azt eddig megúsztuk). Na ehhez próbáljon az ember megfelelően öltözködni!

Ma reggel egy "üzemen kívül"-nek vagy "utasokat nem szállít"-nak megfelelő jelzést viselő busszal mentem, aminek nem működött a mágneskártya-olvasója. A tanév megindultára tekintettel a mentesítő buszok már járnak, de nekem még kissé bizonytalannak tűnik a menetrendjük (legalábbis az előző tanévben nem így volt). A hivatalos nevüket ("ekstrabus", gy. k. extrabusz) soha nem bírom röhögés nélkül leolvasni az irányjelző táblájukról. Mindig az ezer decibeles polgármester anyjának a falubálon árult extrakólája jut róla az eszembe.

Tegnap ugyan (ismeretlen okból) fél órát vártam Allanékre, de utána jó volt újra erdőben szaladgálni. Munkholm Skov gyönyörű helyen van, egy fjord vége felé, mindkét oldalról vizet lát az ember. Azt hiszem, ez lesz az egyik, ami innen hiányozni fog: a hepehupás táj "hepe" részeiben a tavak, mocsarak, patakok és csatornák tömkelege.
Futás közben majdnem összeütköztem egy őzzel, de (a 2. és a 8. ponttól eltekintve) talán nem keveregtem annyit, mint lehetett volna (bár a szerencse néha jól jött). A 12,5 min/km-es reciprok sebességem egy ilyen futhatatlan (ágakkal teli) erdőben szerintem elmegy, de a kategóriában a roskildeiek mind megelőztek.
A helyszínen valami motoros buli is volt (erőteljes motorbőgetéssel); és hazafelé egy fagylaltot is elnyaltunk. Olyan nagyon nem éreztem szükségét, de állítólag az ott egy híres fagyizó, ahová messze földről is eljönnek néhány gombócért. Nem teljesen világos, miért teszik, de rajtam ne múljék.

Dánon nem volt a hétfői 3. modulos lány, viszont volt két 5. modulos fiú. Sajátságos felállás, de a nyelvoktatásban talán nem is baj (főleg, hogy 4. modulosként ezek szerint a középmezőnyhöz tartozom).

A tegnapi nap poénját Mu sütötte el. Amikor késő délután megkérdeztem Liuchaot (aki Lyngby-be jár egy háromhetes kurzusra), hogy találkozott-e már vele, Mu átjött a szomszédos szobájukból, és elmesélte, hogy a pekingi munkahelyükön szobatársak voltak. Na ezt sem bírtam ki komoly arccal.

Állami és nemzeti ünnep (Tudja valaki, mi a különbség közöttük?)

2018. VIII. 20. (H) - még 133 nap

Isten éltesse a katolikus Istvánokat (meg persze a protestánsokat is, ha valami okból ma tartják)!

Kifejezetten őszies, felhős-szeles nap virradt ránk; ebből a szél végig meg is maradt. (Végül is Dániában vagyunk.) A laborban 19 fokot mutatott a melegítőplatnim hőmérséklet-kijelzője, mielőtt bekapcsoltam volna a fűtést (gy. k. a platniét). szerencsére olyan sokat nem voltam bent, ui. délelőtt dánra mentem, délután pedig értekeztünk (csoport és kutatói). Ennek ellenére talán sikerült pár mintát picit továbbgörgetnem.

Mivel a munka határideje most éppen nem olyan nyomasztó, folytatom a dántanulást. Jó pár csoportot összevontak, állítólag egész Risoeben csak 2 turnus zajlik. Ebből azt várná az ember (legalábbis a nyelviskolát vezető ember), hogy jó sokan vannak egy csoportban. Ehhez képest csak ketten voltunk, egy mexikói doktorandusz (akinek dán a férje) és én (plusz a "másik" tanárnő, Annemette - úgy tűnik, ezt a csoportot ő viszi). Az új könyv érdekesnek tűnik, a kiosztott fénymásolatokkal majd piszmogok a laborablakban, a többit meg majd meglátjuk.

A házinéni hatalmas kitakarítást rendezett, holnap lakó jön a szomszédomba. Ha Allan elvisz, akkor megyek versenyre, úgyhogy bejegyzés várhatóan nem várható!

Fjordra, magyar!

2018. VIII. 19. (V) - még 134 nap

Nagyon nem akartam úgy hazamenni, hogy nem próbáltam ki egy viking hajót. Azért az tényleg gáz lett volna két év Roskilde után; és a szezon szeptember végén véget ér. (Ezt minden külön értesítés nélkül lehet utolsó figyelmeztetésnek venni. Aki addig nem látogat nem, az kimarad ebből.)
Úgyhogy a dupla tükörtojás után irány a hajós múzeum! A következő forduló már betelt, ezért az azutánira vettem jegyet; az így kialakuló szabadidőben pedig a kikötőben sétáltam (megnéztem a Sagafjordot, aminek a jövőben még nagyon súlyos következményei lesznek), illetve végighallgattam egy (angol nyelvű, egyébként egész izgalmas) tárlatvezetést a múzeumban.

A mi hajónk nem viking volt, de állítólag (és ránézésre) nagyon hasonlít rájuk. Rövid és célratörő észosztás után (mentőmellény, evezési vezényszavak) beszálltunk: két francia család közé kerültem. (A vezénylés angolul ment, meg sem kérdezték; nyilván statisztikai tény, hogy mindig van külföldi.) Gyenge délnyugatias szél fújt, úgyhogy vitorláztunk is; de a kikötőben (kifelé és befelé) eveztünk. Carl (vagy Karl) és Rasmus (mi más?) nagyon rutinosan intézték a dolgokat, pillanatok alatt kijavították a bénázásainkat, de amit lehetett, azt velünk csináltattak (vitorla felhúzása, nyílt vízi kormányzás, én a vitorla leengedésekor húztam valami madzagot - bocs, hajókötelet).
A starboard oldalon ültem. Talán most már megjegyzem, hogy ez a menetirány szerinti jobb oldal, ahol a kormánylapát rúdja is van, de mivel evezéskor hátrafelé nézünk, balnak érezzük. Dorothea, Dick és a Szárcsák történetében is elmagyarázták, de eddig - saját élmény híján - mindig összekevertem.

Itthon nagy örömmel tapasztaltam, hogy a "péntek esti hálót", azaz Andreáék esti áhítatát is föltöltötték. (Élőben lemaradtam róla, mert valami félreértés folytán negyed órával korábban kellett kezdeniük.) Meglepő módon (majdnem) ugyanaz az Ige volt a dómban az oltár előtti.
Újításként a mai éneklapon a Hiszekegy is ott volt angolul. Tök jó fejek, hogy gondoltak rá (a legutóbb említettem nekik, hogy én azt sajnos csak magyarul tudom). Természetesen nagyon megköszöntem. Egyébként többen voltunk, mint júliusban.

2018. VIII. 18. (Szo) - még 135 nap

Mi tagadás, a vasárnapi verseny kiesése kicsit összezavarta a képletet. Nem gondoltam rendesen végig (de rendetlenül sem), hogy mit akarok kezdeni az így kialakult üres fél nappal. Pénteken magammal vittem, és a buszon nézegettem az útikönyvet, de semmi izgalmasat nem találtam benne. (Gy. k. Sjaellandon lényegében már mindent megnéztem, ami érdekel.) Az utolsó pillanatban (pénteken lefekvéskor) ugyan eszembe jutott Malmö meg Lund, de ahhoz hamarabb kellett volna felkelni. Egyrészt képletesen (az üres hűtő miatt; reggelire csak némi müzlim volt), másrészt szó szerint (ma reggel, hogy idejében elindulhassak - de az egész hetes erőltetett munka után ez nem ment).
Úgyhogy bevásárlás címén eloroztam a háziak bringáját, és eltekertem vele jóformán Hedehusene-ig. Arrafelé még úgysem jártam igazán (pedig kifejezetten szép a táj), odahaza meg éppen ma ért véget a bringatúra.
A nap további részében volt heti nagybevásárlás, porszívózás, hajvágás, hajmosás; és nekiálltam egy vetítménynek is, hogy ha majd hazamegyek, legyen mivel illusztrálnom az itteni kalandjaimat. (Ahogyan Paula mondta Krisztának: Kezdd el írni a házi feladatodat, minden évben ugyanaz: "Nyári élményem".)
Érdekességképpen megemlítem, hogy alig ettem egész nap, mégsem éreztem semmi éhséget. Jávor (havonjáró) nem vagyok, de akkor mi ez?

2018. VIII. 17. (P) - még 136 nap

Birgitte is el akarta felejteni, hogy ő a soros a reggelivel, de tegnap ügyesen inspiráltam (megkérdeztem, hogy nem akar-e cserélni), így Jácint napján (gy. k. ma) is volt mit ennünk.
Ebédnél Jixin feltette a teljesen logikus kérdést, hogy minek tanulok tovább dánul, ha év végén úgyis hazamegyek. Igazából én sem tudom (de azért a jövő héttől újra akarok órára járni), viszont Nikola (aki ma hirtelen előkerült) - legnagyobb megdöbbenésemre - egy jó vastag dán krimit adott búcsúajándékul. Eredetileg magának vette, de neki most már svédül kell megtanulnia.
Öröm nézni, ahogy a Hevesy folyosóján egyre nőnek a szeméthalmok. A magam részéről keservesen, de tartom a "napi egy minta bepárlása" c. tervet; ugyanakkor kezdek rendesen bekómálni: kétszer is a laborcipőmben jöttem ki a zsilipből.
Pihenésképpen rendezvényszervezősködtem; estére sikerült az összes aktuális feladatomat (emailek küldözgetése, füzet szerkesztése) elvégeztem.
Ebéd után rámtört valami hasmenés, ezért azóta böjtölök. Kivétel Ulysse búcsúbulija, ami (Xue-nak köszönhetően) a szokásos süteményevést jelentette.

2018. VIII. 16. (Cs) - még 137 nap

Többnyire a mintáim is rotyogtak a laborban, de a nap nagyobb részét inkább rendezvényszervezői feladatokkal töltöttem. (Maradt holnapra is.)
Ulysse búcsúelőadása igen jól sikerült (úgy tűnt, mintha megoldott volna egy évek óta megoldatlan problémát, ami egyébként nem kizárt); ebédnél pedig az is kiderült, hogy a francia mellett kanadai útlevele is van. Jól jöhet az néha (speciel például Kanadában).
Szinte hihetetlen, hogy a megszállott kutatók (Andreas-ék) mennyi limlomot voltak képes felhalmozni a laborjaikban. Most a nagy részük a folyosón van szemét címen. De Kristináék munkaasztalára sem lehet ráismerni. Pontosabban lehet látni az asztal lapját. Mire nem jó egy ilyen hatósági szemle!

Némileg fellélegezhetünk

2018. VIII. 14-15. (K-Sz) - még 138 nap

A modern technikának köszönhetően (gy. k. Skype) sikerült tisztáznunk Shaolinnal a határidőt. Hogy ki mire emlékezett rosszul, az rejtély, ellenben valaki valahonnan előcibált egy emlékeztetőt. Aszerint a megrendelővel legutóbb "október"-ben állapodtunk meg, szerencsésen homályban hagyva, hogy az eleje vagy a vége. Ez tulajdonképpen mindenkinek megfelel, ui. végre is lehet hajtani.
Ettől még persze vesztegetni való időnk nincsen, de legalább nem kell (egyébként a siker esélye nélkül) napi 10 órát dolgoznom. Úgyhogy a jövő héttől megpróbálok újra járni dánra. Egyébként pedig sikerült elfogadható rendet raknom a labor általunk használt felében (ahol messze nem volt akkora rumli, mint a többi kutatói laborban), bár - mint kiderült - a holnapi nagy elő-előellenőrzés csak Andreas csoportjára vonatkozik. Nálunk (megkérdeztem Jacques-tól, aki az új tanszékvezető) majd hétfőn lesz (a keddtől csütörtökig zajló igazi ellenőrzés főpróbájaként).

A határidő "halasztás"-át megelőlegezve a tegnap versenyen parkoltattam és pályát bontottam. Az előbbire olyan nagy szükség nem volt, az autók éppen befértek a parkolóba (bár egy-kettővel többet már nem tudtam volna hova rakni). Ezt követően sajnos olyan soká vacilláltam a "fussak-e rendesen is végig egy pályát" dilemmán, hogy végül nem lett értelme, de erre az első pont környékén jöttem rá. Tanulság: akkor is nézzem végig a pályakínálatot, ha rendezek. Viszont a pontfelszedést élveztem, bár a kezdő pálya (gy. k. csupa útkereszteződés-ponttal) nem volt olyan rémületes kihívás.
A folytatás kicsit nyakatekert. A kevés nevezőre tekintettel a Holbaek-iek törölték a vasárnapi versenyüket (amire már beneveztem), cserébe átvállalták a jövő keddit, így rendezés helyett versenyszerűen futkározhatok.

Mától van egy új doktoranduszunk a szomszéd szobában. Mu-nak hívják, és természetesen Kínából jött. Egyelőre szimpatikusnak tűnik. Cserébe Ulysse (a kanadai származású francia srác) holnap már búcsúzkodik; a workshop-szervezői értekezletünk után tartja (osztályszemináriumként) a beszámolóját.

Ha jól értettem, Patrick valami fül-szépészeti műtéten esett át; egy dékánféleség pedig a koppenhágai büszkeség-felvonulásra invitál bennünket. De úgy érzem, hogy ezek engem annyira nem érdekelnek.

2018. VIII. 13. (H) - még 140 nap

Tegnap még erősen kétesélyes volt a ruházkodás (végül hosszúnadrágban és pulóverben mentem, de rövidnadrág és póló ugyanúgy működőképes lett volna), ma viszont már kifejezetten hosszúnadrágos és széldzsekis időnk volt. Ezt persze nem minden viking gondolta így, ők strandpapucsban és trikóban áztatták magukat az újra meg újra nekibuzduló csöpörészésben.
Szerencsére az előrejelzés alapján, ha nyár nem is lesz több, azért, az ősz sincs még egészen itt.
A kerekezők és a buszon utazók alapján viszont bízvást állíthatom, hogy számos iskolában a tanév is elkezdődött. (Úgy tudom, ezt itt nem szabályozzák annyira központilag, mint nálunk, az iskolák valamilyen mértékben maguk döntenek.)

Nálunk a tanév kezdetét inkább az értekezletek elburjánzása jelzi. Ma egy croissant-os volt (gy. k. nagy-Hevesy), de a franciák nem kértek belőle, hiába hívtam őket. Lehet, hogy nekik volt igazuk.
Amíg követni tudtam, addig arról volt szó, hogy a tanszék különböző részhalmazainak milyen rendszeresen kéne és milyen arculattal kéne értekezletet tartaniuk. (Az arculat itt úgy értendő, hogy mi legyen a középpontban: a tudományos eredmények, a gyakorlati problémák vagy a táplálkozás.) A részleteket nem nagyon értettem, mert a vita dánul ment. Ugyan félidőben - egy kérdés kapcsán - elárultam az új tanszékvezetőnek, hogy Mattia-val (olasz doktorandusz) ketten nem igazán értünk dánul, de ők azért rendületlenül folytatták (gy. k. dánul).
Azt mindenképpen Jacques javára kell írni, hogy van egy csomó elképzelése, ezeket többé-kevésbé kidolgozta, és meg akarja vitatni az emberekkel. Ugyanakkor egy óra után már talán be lehetett volna fejezni az egészet. Ebben persze a hozzászólók is erősen ludasak. Értem én, hogy mindig van valaki, aki jobban tudja; de a jövő hónapban nyugdíjba menő technikus kolléga miért nem tudja megtartani magának a tudományos előadások hosszú távú koncepciójáról való véleményét?

Ma volt az első dánunk, de előre megírtam Annemette-nek (most ő viszi a csoportunkat), hogy amíg a munka frontján ostromállapot van, addig sajnos nincs időm a dántanulásra. Egyébként az órák megint új helyszínen vannak - úgy tűnik, a dán nyelvtanfolyam termét minden nyáron átköltöztetik. Az óra végére odatekertem, és elkértem a júniusi modultesztem bizonyítványát. Megbízom én mindenkiben, de ha papírok megőrzéséről van szó, akkor azért a leginkább magamban.

Ebéd közben megpróbáltam felvázolni Jixinnek és Pernek a kialakult helyzetet. Per nélkülem is képben volt, szerinte sem lehet tartani a szeptemberi határidőt (főleg lezárt laborokkal és rossz gamma-spektrométerrel), de szerinte szükség sincs rá (megnézte a szerződést, és abban semmi ilyesmi nem szerepel). A probléma- (vagy inkább kérdés-)tömeg felvázolása után Jixin szerdára összehívott egy megbeszélést hogy Shaolinnal (Kínából Skype-on) tisztázhassuk a dolgot.

Holnap versenyt rendezünk. Parkoltatni fogok, illetve én leszek az egyik pontfelszedő. Ennek a napló szempontjából annyi következménye van, hogy a holnapi bejegyzés várhatóan elmarad.

2018. VIII. 12. (V) - még 141 nap

Hát ezt a jazz-it.-t sem nekem találták ki. Hat éve (a fonyódi Szélrózsán) már voltam egy ilyenen, az nagyon nem jött be. (Az énekesnő végig szólóban nyomta az énekeket, de semmi mondanivaló nem jött át.) Ezen a mostanin legalább nyomokban volt közös éneklés, így nem volt annyira üres, de ettől még nem nekem való.
A lelkész angolját lehetett (volna) érteni - kár, hogy hadart. Meg hogy a zenészek még az igeolvasás alatt sem álltak le. Azt meg már mások is furcsállták, amikor az úrvacsora végén a menesztő (avagy serleges) áldást a lelkész azért nem kezdte el, mert az énekesnő épp akkor lendült bele valami áriába.
Ha valakinek ez így tetszik vagy tartogat valami mondanivalót, természetesen csinálják csak bátran, de lehetőleg inkább nélkülem. Azt hiszem, a jövő héten nem csatlakozom hozzájuk, amikor a Meleg (és egyéb sajátságos szexualitású) Büszkeség Napi Felvonulókat fogják köszönteni.

2018. VIII. 11. (Szo) - még 142 nap

Pihenőnap, azaz lustulás ezerrel (emailek, szélrózsás és egyéb videók, mosás, hajmosás, ilyenek).
Egy ideig töprengtem rajta, hogy akár aktívabban is eltölthettem volna a napot, de délután (szerencsére már bevásárlás után) jött egy kiadós zuhé (ami tovább hűtötte az egyébként is hűvös levegőt). Az meggyőzött, hogy jó ötlet volt itthon maradnom.

Odahaza holnap indul a gyülekezeti bicajtúra. Szép időt, vidám tekerést és áldott együttlétet kívánok nekik!
Itt (pontosabban Koppenhágában) egy angol nyelvű jazz-istentisztelet lesz (számos egyéb vallásos program mellett). Állítólag volt már ilyen korábban is, de azokról nem tudtam. Mindenesetre holnap terv szerint arra megyek. A helyszínt ismerem, egyszer (puszta véletlenségből) turistaként már megnéztem a templomot. Meglepő, de igazából jó érzés, hogy még így a vége felé is találok újat.

Visszaútra nem szól

2018. VIII. 10. (P) - még 143 nap

Tegnapról mára virradóra egy tisztességes égiháború zajlott le fölöttünk. Fél éjszaka ömlött a zápor, villámlott és dörgött. Azért jó, hogy ezt nem Bükön kaptuk meg (bár a Szélrózsán komoly hagyománya van a csapadékhullásnak)!
Ma reggel viszont már jóformán semmi nem emlékeztetett a felhőszakadásra. Tócsa is alig volt, csak a levegő volt érezhetően hűvösebb, mint a tegnapelőtt (amikor állítólag rekordokat döngetett). A szél egész délelőtt bolondul fújt, de az itt alapjáratnak számít.

Amikor éppen nem a laborban dolgoztam (vagy mások réges-régen ott felejtett kacatjait pakoltam a helyükre), akkor az októberi rendezvényünk füzetét szerkesztgettem. Érdekességképpen Helle elfelejtette, hogy ma ő a soros a reggeliztetésben (nem maradtunk éhen, csak böjtöltünk fél órát); Kristinával pedig tűvé tettük a szemetesvödröt az egyik mintájáért. Ebben csak az volt a kellemetlen, hogy a szemetesvödörben volt egy csomó tű is, amik akár meg is szúrhattak volna minket. (Szerencsére nem tették.) Mintha egy tűt kerestünk volna a szénakazalban! (Gy. k. A minta természetesen az asztalon volt, a helyén.)

Ami talán a legfontosabb: már látom az alagút végét. Na nem a munkában, hanem az itt-tartózkodásban. Nem tudom, mi volt a furcsább: az, hogy utoljára vettem repülőjegyet, vagy az, hogy csak egy útra szólót (lásd cím). Röhejes módon egy Stockholm-i átszállás tűnt a legmegfelelőbbnek.
Evvel az is kiderült, hogy a visszaszámláló a 11. napon áll majd le végleg. Mennyit törtem annak idején (gy. k. a legelején, az első ideérkezésem napjának estéjén) a fejem, hogy honnan indítsam úgy, hogy a végén nullán álljon meg! De kénytelen voltam belátni, hogy ezt képtelenség eltalálnom (gy. k. a nullapontot Szilveszterre tettem). Hát most már megvan a pontos válasz.

2018. VIII. 9. (Cs) - még 144 nap

Nagy örömömre találtam egy "kettospont-ékezet" billenttyut a "benti" gépemen. Így a "fenyotu" és "mubor" jellegu szavaktól eltekintve nagyjából mindent be tudok pötyögni magyar helyesírással.

Nem emlékszm, hogy odahaza (akár Budapesten, akár Bükön), mennyire dugult az orrom éjszakánként. (Véletlenül azt is leírtam, hogy "èjszakánként", de nem tudom, hogyan.) Mindenesetre itt és most újra dugul. Visszajött az allergiám. Vagy a megfázásom. Vagy mindketto.

Különben porgyárunk is lett (mint Schikanedernek Bécsben). Liuchaonak valami analitikai laborfeladathoz néhány köbcenti por kellett. Hát a mindenféle raktáraink, padlásaink és pincéink megfelelo mennyiségben szolgáltatják ezt az anyagot.

2018. VIII. 8. (Sz) - még 145 nap

Kiszámoltam. Ha a jelenlegi tempóval megyek tovább (tøbbet nem bírok; talán ezt sem végig, de ez most mellékes), akkor nagyjából a határido napjára lennék meg az øsszes mintával. Ez biztosan nem fog sikerulni (bármikor bármi køzbejøhet, eltørhet, kiømølhet, elveszhet az anyag, rossz az eredmény, ismételni kell, értekezni kell stb.), úgyhogy szerintem muszáj lesz határido-hosszabbítást kérni. A jøvø hétre várhatóak a tøbbiek (Jixin, Per, Shaolin), valahogyan meg kell majd beszélnunk ezt.
Ugyanakkor nyilván muszáj maximális fordulatszámon pørøgnøm, már csak a látszat kedvéert is. (Meg hogy minél kisebb legyen a csúszás.) Ezért aztán minden nap itt kell maradnom este 6-ig, a hétkøzi edzések egyelore kiesnek (mondjuk még el sem kezdodtek), és szerintem a dánt sem kezdem el. Majd csak októberben. Gáz, de ez van.
Viszont késo délután már nem kell végig a laborban lennem (a minta vígan fortyog nélkulem is), ennek megfeleloen meg tudom írni a naplót (a hiányzó magyar ékezeteket meg tessék hozzáképzelni).

Apunak boldog névnapot kívánok! Isten éltessen sokáig!

2018. VIII. 7. (K) - még 146 nap

Valaki éppen elvitte az autót, mehettunk gyalog ebédelni. Nem lett volna baj (rovidnadrágban még kifejezetten jól is esett volna a séta), csak ugye laborhacukában voltam.
Északon a helyzet változatlan.

2018. VIII. 6. (H) - még 147 nap

Próbálok (magamhoz képest) gyorsan dolgozni.
Az idő kicsit őszies, de ez alig számít valamit, mert az üvegfolyosón melegház van, ellenben a buszokon most is döngetik a légkondit.
A kollégák nagy része még nyaral (Liuchao speciel nem, ő Lyngby-be jár valami tanfolyamra), úgyhogy jut bőven gyümölcs.
A doziméterek havi cserélése a megszokottnál kisebb fennakadásokkal járt, ui. mindent a helyén találtam (ilyen eddig még sosem történt).
Északon a helyzet változatlan.

2018. VIII. 5. (V) - még 148 nap

A Mónitól örökölt szalonnához csak szimpla tükörtojást készítettem. (A múlt vasárnap még rántottát sem ettem. Sajnos túl későn, csak hazafelé tudtam meg Benitől, hogy volt olyan hely, ahol azt is adtak reggelire.)

A Szász utcai templom a szünidő miatt szokatlanul néptelennek (gy. k. félig volt), és az első percekben nyomasztóan idegennek tűnt. Még az orgonista (illetve zongorista) is helyettes volt. Most már végig (gy. k. az év és az itt-tartózkodásom végéig) újra idegennek fogom magam itt érezni?
Aztán az it. elkezdtével szép lassan barátságosabbá vált minden, de a prédikációból szerintem semmit nem fogtam fel. Még szerencse, hogy a Bükiek (egy része) fönt van a Neten...

Még Móni kísérésekor írtam föl a naptáromba, hogy néhány napon át megmászható a (koppenhágai) katedrális tornya. Ma is ilyen nap volt, amit természetesen nem hagyhattam ki, hiszen ott még nem voltam. Fölfelé menet láttam az orgonakarzatot, a gyülekezeti karzatot, a zongoratermet (ahol talán az énekkar szokott gyakorolni), a teakonyhát (most komolyan felmásznak odáig minden szeretetvendégségre?), a harangokat (az egyiket negyedóránként megkondították a kedvünkért) és az óraszerkezetet.
Az idő remek volt, a kilátás pompás, legalább fél órát bámészkodtam a szélben. Csak az ejtett kissé zavarba, hogy a legtöbb toronyról (vagy épületről, amiből a torony kinő) nagyjából tudtam, hogy micsoda és hol van. Sokról még személyes emlékem is van (pl. mikor, kivel látogattam meg). Ennyire jól még a budapesti tetőket és tornyokat sem ismerem. (Persze ott nem is töltöttem soha ennyi időt gyalogos turistáskodással, meg épületek nézegetésével és megmászásával.) Most akkor Koppenhága az én városom is? Valószínűleg fájni fog, ha majd elbúcsúzom és végleg itt hagyom; de egyetlen éjszakát sem töltöttem ott.
A tornyot őrző gyülekezeti néni kedvesen megmutatta a négy zászlórudat, amire ünnepekkor a lobogót erősítik. Amikor a túlpartról érdeklődtem ("Az már Svédország?"), kapásból a Barseback-i atomerőműre mutatott. Hát ilyen, amikor a fagylalt visszanyal.

2018. VIII. 4. (Szo) - még 149 nap

Jó sok alvás, biciklis bevásárlás és a szükséges mennyiségű lustálkodás mellett a múlttal és a jövővel foglalatoskodtam. Ez a gyakorlatban emailezést jelentett: küldtem néhány magyar köszönőlevelet (téma: Szélrózsa), és nekiálltam lefordítani a bejövő dán üzeneteket (téma: tájfutóversenyek).

2018. VIII. 3. (P) - még 150 nap

Iszonyúan kimerültem. Sejtelmem sincs, hogyan fogom bírni ezt a feszített munkatempót szeptember közepéig. Vagy végéig. Vagy akármeddig, amíg az összes mintát meg nem mértem.
Persze ebben nyilván a Szélrózsa legendás alvásmegvonása is benne van (hiába aludtam ki magam vasárnap éjjel, a hétfői megpróbáltatások rendesen túlkompenzálták azt), és odahaza sem lenne sokkal szívderítőbb a helyzet, hiszen tábor van.
Legalább zsömlét nem kellett eddig vennem, maradt bőven a ma reggeli közös táplálkozásból (amit az udvaron, piknik formájában tartottunk), hiszen a kollégák zöme szabadságon van (Gunnar meg a Hevesyben helyettesít).

Minden ellenkező benyomás ellenére tulajdonképpen jól időzítődött ez a két év. Idén ugyan lemaradtam Józsi és Tamás ordinációjáról; de jövőre jó eséllyel ott tudok lenni Zizién és Kittién (alias Króén vagy Bongyién), meg talán még néhány ismerősén.

2018. VIII. 2. (Cs) - még 151 nap

Csak lassan (az októberi rendezvényünkkel kapcsolatos feladatok intézése közben) esett le (nem is koppant túl hangosan), hogy Magyarországon még soha nem voltam házigazda, itt viszont már túl vagyok egy tájfutóverseny és két szakmai összejövetel (kvázi konferencia) rendezésén; továbbá (ha így - azaz terv szerint - megy tovább, akkor) lesz még egy "konferencia" és talán 3 verseny. Micsoda paradoxon!
Na jó, 2004-ben Tatán volt szervezői nyakörvem (amit gyakorlatilag nem hordtam, miután egyik este megkértek, hogy csitítsak el egy hangosan bulizó társaságot; de azért még megvan), és az utóbbi években két konferenciát is megnyitottam; de érdemi szerepem (gy. k. hasznom) egyik esetben sem volt annyi, mint Lacikáéknak a ranch-on. A legtöbbet talán a templomi székek pakolásával tettem.

Talán majd jövőre, ha Claus (illetve főleg a felesége) 3 hét múlva is olyan jól érzik majd magukat Budapesten, mint tavaly, és a következő évre is ezt választják családi nyaralásnak. A magam részéről igyekeztem néhány jó tippet adnia Clausnak, hova látogassanak el, mit nézzenek meg.

Az Ágitól kölcsönkapott 3 könyvből az elsőt tegnap már befejeztem. Nagyon tetszett, köszönöm szépen!

2018. VIII. 1. (Sz) - még 152 nap

A Hevesybe már megint új kolléga jött, amit szokás szerint közös reggelivel ünnepeltünk. Alig voltunk, zsömléért ma sem kellett boltba mennem (gy. k. annyi maradt). A sok szabadság miatt Gunnar is a Hevesyben helyettesít (mondjuk a mi osztályunkon most nem is lehet labormunkát végezni ugyebár).

A Youtube-ra sorban kerülnek fel a Szélrózsa videói. Leginkább a Közel koncertjének örülök, de nyilván azokat is végignézem majd szép sorban, amelyekre élőben nem jutottam el. Bármennyire hihetetlen, az a fórum is fent van már, amin én voltam az egyik "beugró" beszélgetőpartner.