Szabolcs Dániában - 15.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Nagycsütörtök és hazautazás

2018. III. 29. (Cs) - még 277 nap

Reggel nagyjából kialudtam magamat (ilyesmiben jó ideje nem volt részem), megborotválkoztam (legközelebb ne felejtsek el borotvahabot venni), és nekiálltam a romeltakarításnak. Reggelire elfogyasztottam minden romlandót (tej, kakaó, sajt), csak egy kis kenyeret hagytam ebédre a paradicsomleveshez. Megtömtem a mosógépet (evvel az öblítőm is kifogyott), azóta már a mosás és a szárítás is megvolt, már csak el a pakolás van hátra.
Megírtam a dán házim nagyját (ami ezúttal magnós feladatokat jelentett, ui. a cikk-olvasást utazás közben is el tudom intézni). Összepakoltam egy bőröndöt, ami nem lett nagyon tele. Igazán sok cucc majd a Berlin - ML konferencia - pünkösd körúton, illetve nyáron (esetleg ősszel) keveredik majd haza.
A Magyarországra hangolódás jegyében meghallgattam a Déli Krónikát, és utána az unokasógoromtól az időjárás-előrejelzést. Kissé ledöbbentem (noha nem bánom, hogy odahaza már tavaszodik), itt ugyanis reggel óta hull a hó (bár jóformán nyomban el is olvad). Végül az elveim ellenére (de jobb meggyőződéstől hajtva) összeporszívóztam.
Még meg akarom nézni a menetrendet (itt ugyanis már ma piros betűs nap van), de nagyjából 15 óra tájban tervezek indulni. Legközelebb húsvét keddjének estéjén jelentkezem (új hónapban új oldalon), várhatóan kissé nyomott hangulatban, ui. csak egy viszonylag késői gépre volt jó árú jegy, így lemaradok a szünidő utáni első dánról, az első egyesületi edzésről, és egy koncertről, amit a helyi templomban tart egy helyi csellós fiú. (Azért halkan valljuk be: az utóbbi kettő egyébként is ütné egymást.)

Lehet, hogy kívülről furcsa ezt hallani, de már most (az időm nagyjából 2/3-ánál) van bennem némi búcsúzkodós szomorúság. Még 9 hónapig itt leszek, de pár dologról már tudom, hogy hiányozni fog. Például a nagypéntek esti programokon (a "koppenhágai passión") szívesen részt vennék egyszer, megnézném az előadást, meghallgatnám a koncerteket. Most éppen a munka is a napsütötte oldalát mutatja, és remek lenne, ha ez így is maradna. (Főleg, hogy a konferencia-előadásomat a csoportértekezlet után az intézeti reggelin is előadom majd - szóval rám fér a siker.)
Ennek a hónapnak a jóformán állandó betegeskedése viszont nem hiányzott. Több edzést ki kellett hagynom, és mintha valami influenza-féle is átment volna rajtam. (Két eset van: vagy az oltás ellenére kaptam el, vagy éppen azért úsztam meg ilyen könnyen.) Mostanában egyébként a jobb csuklóm fáj, a manó tudja, miért; emlékeim szerint semmi különleges nem történt vele.

A hónap csúcspontja természetesen a múlt hétvégi verseny volt (evvel kapcsolatban még egy rövid emailt akarok írni a főnökségnek). Nagyon élveztem a rendezést (ősszel megpróbálok majd a Csinos Női Futóversenyen is közreműködni - tavaly már hívtak, de akkor még csak a bámészkodást mertem bevállalni), és persze annak is örülök, hogy végre elkezdődött a szezon. Lelkesen túrom a versenynaptárat; például a Nagy Imádkozós Nap hétvégéjén lesz egy verseny Aalborg-ban, azt megpróbálom összekötni egy hosszú hétvégés kirándulással. A választás napján Helsingoerben lesz rohangálás (aminél jobbat kívánni sem lehetne, hiszen odafelé illetve vissza útba esik a nagykövetség); a helyi újságban (amit a háziak kapásból a papírhulladékhoz raktak, de én visszatermeltem) pedig az azutáni hétvégére írtak ki valamit. Nem tájfutás, inkább valami mezei futóverseny (még nem néztem utána pontosan, illetve még le kell fordítanom), de izgalmasnak tűnik. Vicces, hogy falusi lakosként mennyire fontosnak érzem a falu futóversenyén a részvételemet...

Az msp-különítménynek kitartást és további tartalmas előadásokat; minden kedves olvasómnak pedig áldott húsvétot (ünneplést, együttlétet) kívánok!

2018. III. 28. (Sz) - még 278 nap

Reggelre alaposan behavazódtunk, ami így nagyhéten meglehetősen bizarr ügy, de délre már nyoma sem volt.
Ugyan alig lézengtünk bent néhányan (Vajon miért "bent"-tel hivatkozunk a munkahelyre?), a szerdai gyümölcsadagot (ami magában foglalja a csütörtökit és a péntekit is) megkaptuk. Mivel jövő keddig jó eséllyel az egész megromlana, mindnyájan egy szatyor gyümölccsel indultunk haza.
Holnap ilyenkor jó eséllyel már az ágyamban alszom (amin most ülök, az is az enyémnek tekinthető, hiszen fizetem érte a bérleti díjat, de nem ágy, hanem matrac), de addig még jó pár tennivaló vár rám (amikről majd holnap indulás előtt írok).

2018. III. 27. (K) - még 279 nap

Úgy alakult, hogy a négy dán kollégával ötösben ebédeltünk, de valamiért inkább angolul beszélgettünk. (Igazából engem nem szokott zavarni, ha ilyen szituációban kínaiul beszélgetnek, de nyilván jófejek akartak lenni.) A húsvét vallásos jelentőségénél kezdtük, utána a keresztyének furcsa templomi szokásai következtek, majd a perselypénztől eljutottunk a különféle adókig és közös költségekig. A munka frontján is előbbredöcögtem; az egyik rozsdamentes acélról például meglepően könnyen leszedtem a rozsdát.
Itthon végre megnéztem a hivatalos leveleimet, de a sztrájkról és a kizárásról nem volt semmi (pedig pénteken az igazgató a lelkünkre csomózta, hogy sürgősen nézzük meg és válaszoljuk meg), csak a statisztikai hivatal érdeklődött a képzettségemről. Viszont a DS-sel elkezdődött a versenyszezon, végre van mit nézegetni a versenynaptárban.

2018. III. 26. (H) - még 280 nap

A DS után (ez most nem a Defenzív Szakkört jelenti, bár az sem rossz) kissé nehéz volt visszazökkenni a munkába (nem is igazán sikerült).
Bepárlás (aminek a maradéka azóta vagy feloldódott, vagy nem), forrófülke lakatkulcsának kunyerálása, cikk-tutujgatás, előadás-készítés. A helyzeten az egész napos fejfájás sem javított. A nap fénypontja az volt, amikor hatan mentünk ebédelni az ötszemélyes autóban, mert a csomagtartóban utaztam. (Visszafelé már Liuchao akart ott ülni.) Különben feltűnően szünidő van, iskolások nincsenek a buszon, és a kollégák nagy része is szabadságra ment (így nekünk dupla adag gyümölcs jut).

Dán Tavasz - hosszútáv

2018. III. 25. (V) - még 281 nap

(A rövidtáv pénteken délután volt, de azt a Soroe-iek rendezték.)

Virágvasárnapi it.-re (ami után odahaza tudtommal éves beszámolós közgyűlés is volt) értelemszerűen nem jutottam el.
Az óraátállítást a "faliórámon" még tegnap este manuálisan elvégeztem, ami hasznos ötletnek bizonyult, ugyanis a mobilom valamiért magától nem állítódott át. Meg kellett piszkálnom az automatikus időfrissítést, majd újraindítanom a telefont.
Szerencsére akkor kellett kelnem, mint óraátállítás nélkül munkanapokon, így a szervezetem magától magához tért az álomvilágból, nekem pedig jutott elég időm a tükörtojásra.

A rajtot sec-perc alatt újra összeraktuk, és minden látványosan jobban ment, mint tegnap. Mégis a 3. kockában kellett regisztráltatnom, de - a tegnapi tapasztalatokon megokosodva - szerintem kifejezetten jól ment. Eleinte a kilépési oldalon járkáltam (ahova a versenyzők általában felsorakoztak térképnézegetéshez), majd Ane két kordonnal leszűkítette a bejárati oldalt, és ott "blokkol"-tattam.
Meglepő volt, hogy milyen sokan felejtenek el (főleg az elit kategóriából) még a szabad zónában törölni. Lehet, hogy a komolyabb versenyeken többnyire a rajtfolyosóban van a törlés és az ellenőrzés?
Az előnevezetteket ma 2x60+36=156 perc alatt elmenesztettük, amit gyorsabban gyakorlatilag nem is lehetett volna, ui. a női elit egész idő alatt rajtolt (egyébként vicces módon az utolsó rajtoló nyerte meg a versenyt). Utána nekiálltunk a rajt szétszedésének, de a nyílt kategóriák még 3/4 órán át nyitva voltak. Az utolsó nyílt rajtoló tényleg az utolsó pillanatban rajtolt, de utána 3 perccel már (az utolsó szállítmánnyal) mi is elhagytuk a helyszínt. Ennél hatékonyabban szerintem fizikai képtelenség lett volna.
Ezúttal nem vettem el a maradék térképekből (egyszerűen nem figyeltem oda, amikor begyűjtötték), de ez azért nem tragédia. Az idő is meglepően kellemes volt, pedig a tegnapinál rosszabbat vártam. Sebaj, majd holnaptól a hazautazásig naponta többször is megázhatok majd. Utólag azt hiszem, hogy akár még egy futás is belefért volna, de nagyon olyan lett volna, mint amikor erőszakkal duplikálják a habot a tortán. Nyilván csak nyílt kategória jött volna szóba, és messze nem lettem volna jó formában - szóval pont az élmény maradt volna ki belőle. Poénnak jó lett volna, de egyébként minek.

A célban még bőven zajlott a verseny, mire beértünk, de egy idő után meglett a napi bontásfelelős (akit ismertem, csak természetesen a nevéből nem tudtam azonosítani), és elindított, ezúttal is egy igen kis körre. A nagyobb köröket bizonyára a strapabíróbb vagy tapasztaltabb sporttársakra, illetve az autósokra bízta, esetleg azokra, akiknek más feladatuk nem (nagyon) volt. A tájolómat sikerült a vk.-ban felejtenem, de (mivel nem kellett sietnem), jóformán hibamentesen mentem végig. Izgalomból jutott így is, főleg a "hogyan jutok át ezen a csatornán úgy, hogy a dobozok is megússzák szárazon" kérdéseknél. Ma egy német sráccal találkoztam az utolsó pontom után, aki az elveszett dugókáját kereste. (Sajnos nem tudtam neki segíteni. Remélem, azóta megtalálta.)

Levezetésképpen részt vettem a vk. romjainak az eltakarításában is. A gyerekpálya (gy. k. gyermekverseny) sátra, továbbá a sörpadok és -asztalok sok újat nem jelentettek, az óriási büfésátor annál inkább, de a kedvenc részem az utolsó hamburgerbe való húspogácsa eltakarítása volt. Végül Annamária elhozott Roskildéig.
Azt hiszem, rendesen el tudtam végezni a rám bízott munkát (ami azért nem volt olyan haj'de nehéz), és nagyon jól éreztem magam ezen a két napon. Klassz volt egy csomó jófej (lassacskán - legalábbis arcról vagy névről - ismerősnek számító) és hozzáértő emberrel együtt dolgozni egy számunkra fontos cél érdekében. Tapasztaltabb versenyrendezők számára nyilván ez is csak egy verseny volt a sok közül, bár nyilván egy nagyobbacska, és persze más, mint versenyzőként. Ha részt is veszek még valaha ekkora verseny rendezésében (aminek a valószínűségét most ne saccolgassuk), aligha lesz majd ennyire emlékezetes (ahogyan a mozgássérülttáborokból is csak az első fenéktörlésre emlékszem, az utána következőkre már nem).
Az orrom hogyléte erősen kétesélyes, de nyárra talán az is rendbe jön.

Dán Tavasz - középtáv

2018. III. 24. (Szo) - még 282 nap

A süket nagymama (azaz a házinéni édesanyja, aki tegnap este lapzárta után érkezett) reggel beelőzött a fürdőszobában (ui. valamiért az enyémet használja), de nem emiatt vágtam meg magam borotválkozás közben.
Érdekes, hogy minden családban találni egy süket nagymamát. Ez olyasféle állandó szerepkör lehet az emberi társadalmakban (legalábbis itt mifelénk), mint az osztály bohóca, a használhatatlan főnök mindent megoldó titkárnője, vagy az öreg szaki, akinek a valódi munkakörét senki sem ismeri, de a valóságban mindent ő tud.

Fura érzés volt "a másik oldalról" végigcsinálni egy tájfutóversenyt, de talán az eleje volt a legfurább: amikor megérkeztünk a versenyközpontba (pontosabban annak leendő helyére), majd egy libalegelő közepén felépítettük a rajtot. A Szélrózsa Mekk Elekjei is ezt érezhetik.
A szomszéd domboldalon a helyi kerékpáros egyesület önkéntesei TMK-ztak (gy. k. tervszerű megelőző karbantartás) a krosszpályán, a mellettünk vezető úton időnként lovasok jöttek, a talajból minden lépésünkre víz szuttyant elő, a közeli tavacskák egy része még befagyva, és mindenütt kiadós sár. Igazi dán verseny. Eleinte még némi szitálás is volt, utána már csak a szél zavart (de nem panaszkodjunk, nem volt túl erős).

Nagyon élveztem a munkát, de lehet, hogy pár hibát elkövettem. Annyira szűken voltunk a rajtfolyosó 3. percében, hogy képtelen voltam izolálni az egymás utáni percek versenyzőit. (Azért a fair play jegyében azt feltételezem, hogy senki nem csorgott előre.) Rajtlistám nem volt, és többnyire a versenyidőt sem tudtam (csak két és fél óra után vettem észre, hogy a kütyüm alján a kijelző azt is mutatja). Leginkább a rajtolók regisztrálása volt a feladatom: a fent említett kütyübe kellett dugatnom a dugókájukat, hogy elektronikusan is tudjuk, kik rajtoltak. (Nem árt biztosnak lenni abban, hogy legalább ugyanannyi versenyző kijött az erdőből, mint amennyi bement oda.) Kicsit olyasmi, mint a vonalhúzás a szavazatszámláló bizottságban: nincsen rögzített helye, és időnként el is rontjuk. A záró kupaktanács úgy döntött, hogy holnap rögtön az első rajtkockában (az azonosítás után) csináljam, hátha ott hatékonyabban megy, mint a törlés és az ellenőrzés pótlása után, a terep térképének nézegetése közben.

Mivel személyesen nem ismerem a nagymenőket (Andreas és Rasmus kivételével, akik természetesen roskildés bozótban futottak, bár Andreason nemzeti (válogatott) hajpánt is volt), csak a felszerelésük illetve a rajtszámuk alapján tudtam tippelni (bár ez utóbbit sem viselte mindenki. Tudnám, hogy akkor minek van). Mindenesetre esélyes, hogy sok híres tájfutóval találkoztam (mennyire nem szeretem az "elit" kifejezést!), és amikor összeszedtük a maradék térképeket (nagyjából akkora kupac maradt, mint fel nem használt szavazólapból egy önkormányzati választás estéjére), minden elit kategóriás térképből eltettem egyet-egyet emlékbe.

Őszintén szólva kicsit logikátlannak tűnt a rajtlista. Nullára csak egy srác rajtolt (az 1-es rajtszámmal), majd utána (egy percre) senki. Rövid idő alatt viszont nagyon besűrűsödött a mezőny, kb. másfél órán át 6-7 ember indult egyszerre. Utána fokozatosan visszaesett az intenzitás, de az utolsó versenyző 3x60+46=226-ra rajtolt (szinte a rajt romjaiból, mert addigra az elpakolható és lebontható objektumoknak a jelentős része már nem volt a helyén). Látatlanban úgy érzem, hogy ennél hatékonyabb rajtlistát is látott már a sportág történelme.

A rajt egy részét lebontottuk (néhány autó csomagtartójában éjszakázik), más részét (pl. a hirdetőtáblát, a tavacskáig kifeszített kordont és magát a rajtfolyosót) meghagytuk. Remélhetőleg holnap reggel is meglesz még. Utána visszaautóztunk a vk.-ba, ahonnan a versenyzők java már hazaindult, legfeljebb az egyesületi sátrak mutatták a hűlt helyüket. Ittam egy meleg teát (az már nagyon hiányzott a félnapos didergés után, bizonyos értelemben még a dupla pólóban feszítő versenyzőket is irigyeltem, mert ők legalább mozoghattak); majd Jytte megkínált az utolsó svéd fánkkal. Nem semmi, hogy versenyelnökként (azaz főszervezőként még rám is jutott ideje, még ha a romeltakarítás idején is).

Kezdtük volna az esti műszakot, az ufónyom-megsemmisítést, de az utolsó két versenyző miatt első körben az ő pályáik pontjait még kint kellett hagynom - lámcsak, mire jó a pontos rajtregisztráció. Szerencsére a legközelebbi kört kaptam, és Martin igen jófej módon annak is bevállalta a felét. Hiába, a (viszonylag passzív) tájfutó-egyesületi tagsága mellett a Tune-i kézilabda egyesületnek a pénztárosa, és a helyi gyülekezet presbitere. Egy másik pontfelszedő hölgy pedig (aki tök véletlenül arra autózott) pedig félútról behozott kocsin. Ezzel behoztam azt az időt, amit a második körben (azaz már ismert terepen) eltévedéses módszerrel sikerült vesztenem. Pedig még nem is sötétedett.

Martinék hazahoztak (ezt holnap nem tudják bevállalni, de reggel újra kivisznek), és azóta már nagyjából regenerálódtam, bár az orrom valószínűleg jó darabig nem fogja kiheverni ezt a napot. A holnapról még nem is beszélve.
Holnap nagyjából ugyanilyen idő várható (esetleg egy kicsi esővel), de hétfőtől újra fagyok és havazás. Ha már a karácsonyunk úgysem volt fehér, legalább fehér húsvétunk legyen, nem igaz?

2018. III. 23. (P) - még 283 nap

Reggel jó sokáig aludtam. Mivel se lázam, se hasmenésem nem volt (és felkeléskor az orrom is kitisztult valamelyest), bementem a munkahelyemre. Kilenckor az intézeti értekezleten az igazgató elmondta, amit tud a sztrájkról illetve a kizárásról, hangsúlyozva, hogy ő sem érti.
A feloldhatatlan mintám szerencsésen feloldódott (csak egy kis folysav és egy éjszaka kellett hozzá), úgyhogy küzdhettem a bepárolhatatlan minták bepárlásával. Per és Jixin egyetértett az ötletemmel, hogy a félig feldolgozott mintáimat átköltöztethetem a Hevesyből a félmeleg laborba, de Shaolin ellene volt, úgyhogy egyelőre maradt az eddigi felállás (és a döglassú bepárlás).
Megjött a magyar cikkünk második változatának a bírálata, pontosabban érdemi bírálat nem jött, csak annyi, hogy a lektor elégedetlen, és fenntartja a korábbi véleményét, javítsuk a cikket. Erre nehéz higgadtan mit mondani. Azt reméltem, hogy az érveimre válaszként érveket kapok, nem csak "lehetne ez is meg az is" jellegű sületlenségeket, de ez így még szakmaiatlanabb. Azt hiszem, ha a társszerzőim belemennek, visszavonom a kéziratot, és elküldöm egy másik folyóirathoz.

Holnap 8:30-ra jönnek értem, és megyünk világkupát (vagy mit) rendezni.

2018. III. 22. (Cs) - még 284 nap

Éjjel havazott, reggel latyakban jøhettunk, de mostanra (kb. 11h) mår nagyjåból el is olvadt. Sajnos az orrom rosszul viseli az idot (vagy valami mást), nagyon ugy néz ki, hogy kinéz egy felsolégúti kórság. Pont most, a Dán Tavasz elott 2 nappal! Remélhetoleg nem a kedd esti futkorászás miatt súlysobodott idáig a helyzet.
A kategóriámat egyébként megnyertem (mert Patrick øsszekevert két tavacskát a park két végében), de Adam nagyjából ugyanannyi ido alatt a hosszú pályát is lefutotta. Hiába, nagyon tud a srác! (Egyszer megkérdezem tole, mit sportol.)

A feloldhatatlan zøld csapadékkal és a mellette løtyøgo bepårolhatatlan folyadékkal még mindig nem boldogulok (ami meglehetosen elkeserít), råadásul a bugyborékoltató rendszer (ami nélkul nem szabad a bepárlófulkét bepárlásra használni) megint megadta magåt. A savgozok kirágták a hajlékony csovet, jóformán cafatokra esett, amíg kicibåltam belole a merev csovet. Szerencsére køzben leesett, hogy csinålhatnåm akår az egész øsszekøttetést merev csobol. Nagyon idétlenul néz ki, de úgy tunik (most zajlik a próbauzem), hogy mukødik.

Mindjárt megyek ebédelni, utána dán, majd újra munka, este pedig (talán) koncert. Északon a helyzet változatlan.

(Folytatás este, otthonról)
Hátha a felsőlégúti megbetegedés nem elegendő, dánon rámjött (és azóta is rajtam van) egy kiadós hasmenés. (Állítólag ilyenkor tavasszal ez egy szokásos kórság errefelé.) Így aztán a koppenhágai koncertet fájó szívvel, de kihagytam. A hétvégi verseny(eztetés)t viszont nagyon nem szeretném, úgyhogy holnap talán itthon maradok. Még megálmodom. Lázam nincs, de azért a 36,9 sem egészen normális. Nevezzük mondjuk enyhe hőemelkedésnek.

2018. III. 21. (Sz) - még 285 nap

Ahhoz képest, hogy ma korán el akartam szabadulni, jó sokáig bent vacakoltam. Ez van, ha nem párolódik be a minta (ma például kifejezetten rosszkedvében volt), vagy mások használják a detektort (amihez természetesen minden joguk megvan). Ráadásul amikor Kristina jelezte, hogy kész a mérésével, jófejségből szóltam neki, hogy egy korábban lemért mintáját rossz helyre tette az asztalon, és az onnan bezavart a mérésébe. Úgyhogy ismételhette meg az utolsót (még 20 perc). Azt nem tudom, hogy a korábbi méréseit is elrontotta-e, mindenesetre azokat nem ismételte meg.
Az ebéd is kacifántosan alakult. Valakinek a találmányára időnként együtt ebédel az osztály, hogy így növeljük a csoportkohéziót (gy. k. az összetartást). Mindenki eszi a sajátját, ami a mi esetünkben (akik a menzára járunk) úgy néz ki, hogy elautózunk a menzára, megpakoljuk a tányérunkat, kifizetjük, majd betakarjuk nejlonnal, visszaautózunk és a többiekkel együtt megesszük. Mivel az osztály konyhája a legutóbb szűknek bizonyult, most lefoglaltuk a tanszéki tárgyalót, ami a szomszéd épületben van. Nem tudom, hogy egy kívülálló mit gondolt rólunk, de én nem bírtam ki röhögés nélkül, amikor tömött sorokban masíroztak át a kollégák végig a folyosón, kezükben az elemózsiájukkal.
A hétfői váratlan (be nem jelentette) áramszünet inverzeként mára be volt jelentve egy vízelzárás, de állítólag végig volt víz.

Az idő mintha lassan melegednék. Mivel üzemszerűen rohangálok 3-5 épület között (ui. az irodám, a laborok, a konyhák, a tanácstermek stb. mind másutt vannak), számomra ez igen kedvező fordulat. Liuchao már egy vékonyabb kabátot hord, és én is megkezdtem a ruhatáram cseréjét (kevésbé vastag sál, kevésbé vastag kesztyű stb.).
A hétvégi verseny is érezhetően közeledik, ma például a gyomorellátó különítmény vezetője kezdett lázas levelezésbe, hogy gázpalackot szerezzen. Lassan az én utazásom is körvonalazódik, úgy tűnik, lesz, aki szállítson.

2018. III. 20. (K) - még 296 nap

Voltam edzésen, de azért egy rövid bejegyzés még belefér elalvás előtt.

Ahhoz képest, hogy ma van a tavaszi napéjegyenlőség, reggelre megint csak esett némi hó (kellően lelassítva a közlekedést), de napközben (a hidegtől eltekintve) egész jó időnk volt. (Gy. k.: Derült és tűző napsütés.) Estére is megmaradt a felhőmentes égbolt, hazafelé gyönyörködhettem a Holdban és a Vénuszban (gy. k. az Esthajnalcsillagban).

Dánon Ozan (a török srác) megkérdezte, hogy hogyan mondhatja le az egyházi adóját. Engem (evangélikusként) nem zavarna, ha adóznék a Dán Népegyháznak (gy. k. az itteni evangélikusoknak), bár meg tudom érteni, hogy Ozan muszlimként (bár nem tudom, hogy mennyire az, és egyáltalán az-e) ezt inkább elkerülné. A vicc az, hogy én nem is tudom, hogy fizetek-e egyházi adót. Mivel az ideiglenesen itt dolgozó külföldi kutatóknak fenntartott (legegyszerűbb) adót fizetem, igazából semmi információm nincs az adórendszerről. Szóval újabb házi feladat. Hajrá.

Dánon a tanárnő érdekes véleményt fogalmazott meg. Szerinte (meg nyilván bizonyos kutatások szerint) egy bizonyos (kb. 6-8 éves) kor előtt nincs értelme idegen nyelvet tanulni, sokkal fontosabb az anyanyelv ismeretét stabillá és biztossá tenni. Nem értek hozzá (így állást foglalni sem tudok), mindenesetre a téma kifejezetten érdekes (nemcsak kétnyelvű vagy migránscsaládok esetében).

Lelkesen vittük előre a tudományt (hol Nikolával, hol egyedül). Az egyik technikus jól leszúrt a laborban a cipőm miatt, mire elmagyaráztam neki, hogy nekem az a laborcipőm. Megértette, rendben is vagyunk; csak feltűnő, hogy egy technikus rászólhat egy kutatóra. Bár a kettővel ezelőtti munkahelyemen is így lett volna, és a szabályok alapján a szakmaiság határozta volna meg a kollégák közötti viszonyokat, nem pedig a tekintélyelven a címek és a rangok! Talán még most is ott dolgoznék.

A mai versenyen fejlámpára már nem volt szükség (tájolóra a városi parkban meg egyébként sem), de a léghőmérséklet csökkenése már érződött, úgyhogy csak a közepes pályát vállaltam be. 21 perc kellett a 2,9 km-hez (7,2 min/km), egész jó, bár ne bízzam el magam, ez már kifejezetten ismerős terepnek számít. (Tájékozódási hibám talán csak egy volt.)

Értelemszerűen nem tudtom meghallgatni, de remélem, Piri hegedűbemutatója jól sikerült.

2018. III. 19. (H) - még 287 nap

Ma volt egy áramszünet, két értekezlet és két oszlop (gy. k. oszlopkromatográfiás elválasztási kísérlet). A hosszú értekezleten ezúttal is nehéz volt ébren maradni. Utána még dolgoztunk egy adagot Nikolával, így iszonyú későn indultam haza, de annak legalább volt értelme.
Szerveződik a jövő (pl. visszaigazolták a Mariánké Lázné-i szállásomat); és lassan-lassan (ahogyan a nappalok hosszabbodnak) az idő is melegszik. Holnap talán megkockáztatom a szaladgálást, úgyhogy ne várjatok bejegyzést!
Északon a helyzet változatlan.

2018. III. 17-18. (Szo-V) - még 288 nap

Tegnap este a Skype-olás után annak rendje és módja szerint tökéletesen kiment a fejemből az elektronikus napló. Nem mintha a megfelelő mennyiségű lustulás mellett olyan sok minden történt volna ezen a hétvégén.
Szombat: mosás, szárítás, elpakolás, dán házi, emailek, szépségápolás (gy. k. zuhanyzás és körömvágás).
Vasárnap: a szépségápolás folytatása (borotválkozás - párszor meg is vágtam magam, úgyhogy a borotva repült a kukába), tükörtojás pirítóssal, it. a Szász utcaiaknál, és remélhetőleg még némi dánozás.

Az egyetlen igazán feltűnő dolog az volt, hogy az istentiszteleten a böjtről csak érintőlegesen, a közelgő nagyhétről és húsvétról pedig csak a hirdetésben esett szó. Az egész szertartás Mária és az angyali üdvözlet körül forgott, ugyanis most vagyunk 9 hónappal karácsony előtt. Ez kissé meghökkentett, hiszen odahaza ilyesmit (mi) nem ünnepelünk, de ki lehetett bírni. Utána a mellettem ülő (mint kiderült, Jylland-i) sráccal beszélgettünk egy kicsit, majd egy kanadai fickóval és a tolmáccsal. (Mivel most először tudtam beazonosítani, gondoltam egy köszönömöt igazán kaphat.) Ők felhívták a figyelmemet egy prospektusra, amiben a környék nagyheti programjai szerepelnek. Ugyan nem olyan hosszú, mint az ádvent-karácsonyi, de azért érdekes. Nagypénteken egész estés összefüggő programsorozat lesz a templomokban és kint az utcán; nagyjából szabadtéri zenés passiójátéknak tudom elképzelni (persze lehet, hogy nagyon nem az). Ezen értelemszerűen nem tudok részt venni (talán azért odahaza is találok valami jó programot), viszont most csütörtökön lesz egy Gospel-koncert, arra reménység szerint eljutok. (Ebből tapasztalt olvasóim már tudják, hogy a csütörtöki bejegyzés jó eséllyel elmarad.)

A Nap ugyan rendesen süt, de ettől még meglehetősen hideg van. Az előrejelzés (ami most különös jelentőséggel bír) viszonylag biztató. A jövő hétvégének (Krisztus Urunk jeruzsálemi bevonulása és az óraátállítás mellett) a Danish Spring nevű nemzetközi rangsoroló tájfutóverseny adja a jelentőségét, aminek a szombati és vasárnapi versenynapját mi rendezzük. Mivel tömegközlekedéssel nehéz a helyszínre eljutni, tegnap emailen segítséget kértem a Rajt többi munkatársától, és úgy tűnik, lesz(nek) valaki(k), aki(k) elvisz(nek). Jó korán indulunk, de legalább jó sokáig is maradok, mert ufónyom-megsemmisítő is vagyok (gy. k. pontfelszedés, pályabontás). Ennek megfelelően majdhogynem biztos, hogy a jövő hétvégi bejegyzések is elmaradnak vagy legalábbis késnek.

2018. III. 16. (P) - még 290 nap

Valahol Svédország középső vidékén elromlott egy váltó, így a reggeli kicsit késett. (Per hozta a kaját, aki naponta Svédországból ingázik vonattal.) Utána átmentem a Concert kiértékelésére, ahol természetesen szintén rengeteg dán sütemény volt terítéken. A java megmaradt, egy részét szétosztottam az épületünkben (hangulat- és népszerűség-javítási szándékkal), a többi a konyhában landolt, de még este is volt belőle. (Miután Nikolával megpihentünk a gamma-spektrométerek babrálása után, már nem volt.)
A Concerttel kapcsolatban a svéd és a dán kollegina (akik Indiából illetve Lengyelországból származnak) leginkább a kávégépet hiányolták. Amikor már negyedszerre is ide kanyarodtak vissza, az egyik finn hölgy (aki beteg volt, de meggyógyult) megjegyezte, hogy talán ennyire nem volt tragédia a lépcsőn fölmenni egy emeletnyit (az ottani kávégépig).
Szakmailag nagyjából ugyanazokat a hiányosságokat emlegették föl, mint tavaly (hiányzott a kapcsolat a fizika és a kémia között, nem mindig volt meg a laborgyakorlaton a mintafeldolgozás egyes lépéseinek a magyarázata stb.), ami azért fura, mert ezekre idén direkt figyeltünk. Eszerint nem eléggé.
Már Kasper is kezdi: amikor megemlítettem neki, hogy jövőre már nem én fogom tartani a radioanalitika előadást, rögtön avval jött, hogy miért ne maradhatnék.

Reggel Kristina megmutatta nekem, hogyan cserélünk elemet a végablakos GM-csővel szerelt hordozható felületiszennyezettség-mérőben. Este Nikola mutatta meg Kristinának, hogyan értékelje ki pár gombnyomással a gamma-spektrumait.
A kettő között - egyebek mellett - "oszlopoztam" (ahogyan azt Péter szokta mondani odahaza). Elsőre sajnos elfelejtettem kinyitni az oszlop alján a csapot, így persze hiába öntöttem föl az oldatot.
A "labortársaink", Fedor és Kristina szerves kémikusok, így nem sok közük van a magkémiához (az NMR-től eltekintve), de most valamiért ráfanyalodtak valami radioaktív anyagra. Egész nap Shaolint üldözték, hogy adjon nekik.
Nikola a mi leszerelési munkánkból akar valami tudományt csinálni (kevés Nb-94 mérése sok Co-60 mellett, ami tényleg komoly szakmai kihívás, de neki van rá technikája). Ha bevenne társszerzőnek (remélhetőleg az lesz belőle), végre lenne gy olyan cikkem, amit nem én írtam!
Ahhoz képest, hogy pár napja még nem voltak kint a szállodák a Mariánské Lázné-i konferencia honlapján, mára az egyiknek (értelemszerűen a legolcsóbb 3 csillagosnak) a szobái már el is fogytak. Ennek fényében gyorsan foglaltam a 2 csillagosból.

Röviden ennyi történt ma. Holnap bevásárolnom nem kell (ma hazafelé rengeteg kaját vettem), de mosás, dántanulás, elfelejtett emailek megírása és sok hasonló fontosság lesz dögivel. Esetleg este Skype-olhatunk.

Mit kíván a magyar nemzet

2018. III. 15. (Cs) - még 291 nap

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

Most már talán közelebb vagyok az egészséghez, mint a betegséghez (orrban és derékban egyaránt), de még vagyok százas. A hétvégére nincs verseny, de remélem, jövő kedden már el tudok menni edzésre.
A concertes labor rendben lement. Az egyik finn kollegina még mindig beteg, a dán srácnak ma is el kellett ugrania egy értekezletre, és valamiért Xue is kihagyta, így a többieknek egész elviselhető mennyiségű manuális munka jutott.
Közben a Hevesy laborban is küzdöttem a mintámmal, terv szerint holnap estére fölkerülhet a detektorra. A sufnituning bugyborékoltatóm szilikoncsöve megadta magát a királygőznek (gy. k. a királyvíz gőzének), a GM-csöves hordozható felületi szennyezettségmérőnek pedig lemerült az eleme. A tegnapi minta spektruma elsőre semmi különöset nem mutatott, bár később Nikola megtalálta benne az Sb-125-öt.

A nappal leple alatt Jixin a titkárnőkkel értekezett az október 8-12-re szervezendő workshopunkról (gy. k. szemináriumunkról vagy tudományos munkaülésről). Hármójukon kívül én kaptam meg az emlékeztetőt - úgy tűnik, komoly, hogy ennek a szervezésében is lesz annyi szerepem, mint az ICP-sében. Nóra is szerepel a listán (meghívott előadóként), az én előadásom mellett pedig a "megerősítve" jelzés áll. Ugyan Jixinnel csak némi általános hümmögést folytattunk eddig a témáról, de azt ezek szerint megerősített visszajelzésnek vette. (Mondjuk miért is ne?) Mindenesetre részt venni is poén lenne egy ilyenen, szervezőként előadni meg pláne (főleg, hogy ehhez még érteni is fogok addigra).

Északon a helyzet változatlan.

2018. III. 14. (Sz) - még 292 nap

Ebéd után megvolt a concertes labor (holnap egész nap folytatódik); előtte (és egy kicsit utána) pedig végeztem a tudományos pénztermelést.
Mivel a concertesekkel abban a laborban vagyunk, ahol Xue és Liuchao szoktak dolgozni (mindketten a csoportom tagjai), kicsit olyan kinézete van az egésznek, mintha hárman vezetnénk a labort a maradék két versenyzőnek. Mindenesetre eddig valahogy jobban szót értek a társasággal, mint a tavalyiakkal (bár velük sem volt semmi extra bajom).
Megjött a szomszéd szobába a másik lakó, egy holland állatorvos hölgy.
Északon a helyzet változatlan.

2018. III. 13. (K) - még 293 nap

Valami bujkál bennem. Tegnap lefekvés előtt megmértem, csak 36,8 voltam, ami legfeljebb hőemelkedés; de ettől még ma végig úgy éreztem, hogy jól esik a szokásosnál melegebben öltözködni. Az orrom is mintha dugultabb lenne a szokásosnál, meg egy kicsit a nyakam is fáj, de persze ezeket akár be is mesélhetem magamnak. Mindenesetre szaladgálni nem mentem.
Tegnap a Hevesy értekezletről maradtam le (a concertes előadásom miatt). Majd valakit megkérdezek, hogy mi volt, bár a lényeg a közös kaja szokott lenni (Birgitte - igen dicséretes módon - újabban zsömlét vesz a croissant helyet).
Csütörtökön a dán marad ki (a concertes labor miatt), ami csak azért bosszantó, mert a mai nyelvtan nem volt egészen tiszta. A direkt és indirekt tárgyakat tanultuk, de ez utóbbiak nekem inkább részeshatározónak tűntek, ráadásul - állítólag - csak személyt jelölhetnek, ami szerintem képtelenség; de a lényeg, hogy nem értem teljesen.
Pénteken a magyarországi munkaszünetet hagyom ki (ahogyan múlt szombaton a magyarországi munkával tettem ugyanezt).

A nap nagy részében esett, a talaj a legtöbb helyen olyan, mint a vízzel teli szivacs: ha rálépek, rögtön csurog belőle.
"Idehaza" látványos takarítás zajlott, pár napra jön valaki a szomszéd szobába.
A nap nagy részét az aktív laborban töltöttem, aktívan néztem, ahogyan a zárt teflonedényben párlódik be a minta. Kár, hogy semmit nem láttam belőle, mert nem látok át a teflonon. Délután regisztráltam Mariánské Láznéra, ki is fizettem, szóval ez is sínen van.
Jixin kitűzte a MUS (munkavállalói fejlődés) interjúmat április végére; illetve kiderült, hogy a Nutech "outing" (fordítsuk talán autóbuszos kirándulásnak) augusztus végén lesz.
Végül a munkaügyi vita látványosan fokozódik, újabb tájékoztató emailt kaptunk, Liuchao végigröhögte, amíg olvasta (Kínában biztosan máshogy szabályozzák a sztrájkjogot), de ebéd közben is ezt tárgyaltuk. Mondjuk ha pl. a tömegközlekedés leáll, az engem is kellemetlenül érinthet. Erasmusos koromban túléltem én már Bécsben egy BKV-sztrájkot, és be tudtam gyalogolni az egyetemre (balga módon nem vettem észre, hogy a vonatok járnak); itt még bringám is van, és ha kitavaszodik, akár még jó poén is lenne pár napig tekerni a munkába meg vissza - de most még csak papíron van tavasz. Annyira nem vagyok viking, hogy ezt bevállaljam. (Egyébként kicsit sem vagyok az.)

2018. III. 12. (H) - még 294 nap

Ki tudja miért, de éjjel nagyon rosszul aludtam, szinte folyamatos forgolódásból állt az egész. Délelőtt végigbeszéltem a 3 órámat a Concert tanfolyamon, a végére már meglehetősen vacakul volt a torkom. Lehet, hogy nem kellett volna annyira hangosan beszélnem, ebbe a hibába mindig beleesek.
Lehet, hogy tévedek, de szerintem ez az idei társaság kifejezetten érdeklődőbb, mint a tavalyi volt. Ebédelni is velük mentem, az egyik kollegina egész úton (a menzáig és) hazafelé szakmázott; és óra közben a többieknek is csomó értelmes kérdésük volt.
Ráadásul visszaérkezve megtaláltam az elveszett kerékpárt. Claus még hetekkel ez előtt szólt Pernek és nekem (meg vélhetően másoknak is), hogy tartsuk nyitva a szemünket, és szóljunk neki, ha megtaláljuk a lila (dánul: lilla), 20. számú Nutech kerékpárt. A hajdani használója (mielőtt végleg hazautazott volna) a kulcsot leadta a titkárságon, csak azt felejtette el közölni, hogy hol a bringa. Egy héten át amerre csak jártam (porta, menza, dán), mindenütt megnéztem, de semmi. Erre most (mikor már feladtam, hogy én leszek az elveszett bicaj megtalálója) ott volt az orrom előtt. Hogy hol? Az épületünk melletti leszerelt atomreaktor hátsó ajtajánál, amerre a concertesek járnak a menzára.

Jixinnel megbeszéltem a Mariánské Lázné-i regisztráció technikai részleteit, szerencsés esetben holnap meg is csinálom. A kivonat visszajelzéséről csak később kapunk hivatalos értesítést, de mivel a mi szekciónknak Shaolin a szervezője, nemhivatalosan már tudjuk, hogy mehetünk.
Kiírták az álláspályázatot a Hevesy vezetésére. Micsoda hecc lesz ebből! Nagy poén lesz ezt ilyen közelről (mondjuk a "harmadik sorból") nézni.
Nikola elmagyarázta a gamma-spektrometriás szisztémáját. Nem tűnik bonyolultnak, remélhetőleg felfogtam. Amennyire tudtam, előkészítettem a fülkét, és holnap nekiugrom az első igazi mintának!

2018. III. 11. (V) - még 295 nap

Ha valaki szorgosan olvassa a naplómat, a mai bejegyzést akár meg is tudná írni. Kettő dolog legyen benne: tükörtojás (közben jött és ment egy futó zápor), és a Szász utcai templom (ahol ma férfihang szinkrontolmácsolt, de szintén igen jól. Úgy tűnik, szerencsém van a 85-ös kütyüvel; mostantól kérni fogom, hogy azt adják nekem).
Északon a helyzet változatlan.

2018. III. 10. (Szo) - még 296 nap

[Délelőtt] Odahaza megvolt a tájfutó-egyesületünk évnyitó taggyűlése (gy. k. bulija); az ország egy része (tudtommal) dolgozik, továbbá zajlik a gyülekezeti hétvége Révfülöpön, remélhetőleg jó hangulatban.
Itt nálunk mostanában inkább a munkaügyi viták zajlanak. A tegnapi közös reggelinél még csak azon ment az aggódás, hogy a szülők hová tegyék a kisgyermekeiket, amíg az óvodákban és az iskolákban sztrájkolnak; de estére már hivatalos körlevelet kaptunk. A munkavállalók sztrájkkal fenyegetőznek, a munkaadók meg "lockout"-tal, azaz kizárják a munkavállalót a munkahelyről. Munkavégzés egyik esetben sem lenne, csak persze a mi munkánkat előbb-utóbb el kell végezni (és más nem fogja helyettünk); szóval mi végül csak rosszul járhatunk. Még szerencse, hogy szakirodalmat olvasgatni otthon is lehet. Kaptunk valami angol nyelvű tájékoztatót, de nem nagyon ástam bele magam. A lényeg, hogy - tudtommal - nem vagyok szakszervezeti tag.

[Délután] Küzdök a magyar adóbevallásommal: új jelszót kérek (mert a régi nem működik), megjön emailben, működik, belépek az Ügyfélkapun, azonosít a kormányzati ügynök, letöltöm az értesítéseket, átlépek az adóhatóság oldalára, valahonnan tavaly is volt jövedelmem (amit nem értek, de legalább az adót is befizették utána), nagy nehezen megtalálom a lényeget (az 1+1%-os nyilatkozatot), kitöltöm, jóváhagyom, emailben értesítenek, hogy keressem meg a kormányzati ügynököt, mert kaptam 3 levelet kaptam, amiben megírták, hogy megkapták az adóbevallásomat és az 1+1%-os rendelkezésemet. Működik a demokrácia (meg a bürokrácia, de legalább mindenről igazolást kaptam, ha utólag esetleg reklamálnom kellene).
Bevásárláskor a változatosság kedvéért valami kész kaját vettem, ami kifejezetten ízlett. A híres Tune-i pékségben összefutottam Birgittével (a tanszéki titkárnőnkkel), és a mögötte álló kissrác is gyanúsan ismerős volt. Szerintem ő volt az, aki tegnapelőtt reggel a buszon (talán unalmában) úgy rakta ki a Rubik-kockát, hogy nem is nagyon nézett rá.

[Este] Dánoztam egy adagot (amiből azért holnapra is maradt), hajat mostam és hajat vágtam, és nézegettem a helyi programokat. Sajnos ezen a vonalon nagyon el vagyok átkozva. Rengeteg remek tájfutóverseny és koncertek esik azokra a napokra, amikor nem leszek itt (mert másutt leszek). De hát semmi sem tökéletes; az élet pedig nem habostorta.

2018. III. 9. (P) - még 297 nap

A mai is tipikusan egy olyan nap volt, aminek a végén az ember ott (vagy itt) akarja hagyni a kutatói pályát. Jóformán egész nap a mérleggel szerencsétlenkedtem (néha egyedül, néha másokkal közösen). A végén már produkált valamit, de este hat tájban nem volt erőm az utolsó két mintához. Féltem, hogy idegességemben véletlenül kiszórom az anyagot, elszennyezem a fülkét, és akkor aztán kész a baj. Meg attól is féltem, hogy az őrség bezárja az épületünket, mert természetesen bent felejtettem a kulcsot (én meg kint voltam).
Legalább arra látok némi esélyt, hogy Nikola előbb-utóbb megmutatja majd a gamma-spektrométer használatát (amit mára ígért, de ez talán tényleg nem rajta múlott).

Eredeti szándékaimmal ellentétben még boltba sem mentem (tejből ki is fogytam), hanem a közös reggeliről maradt kenyérből hoztam haza. Vajon miért nem csomagolták be egy papírba, hogy ne száradjon ki annyira? Vagy legalább szépen egymás mellé tették volna a szeleteket. Néha az az érzésem, hogy itt páran nem feltétlenül találnák fel a kanálban a mélyedést.

A magyar cikket beküldtem, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Mariánké Láznére lassan lejár az előregisztrációs (gy. k. az olcsó jelentkezési) határidő. Ehhez képest (az egy héttel ez előttre ígért) szállodalista még sehol sincs, és a kivonat elfogadásáról sem jött visszajelzés. (Zárjam rövidre az ügyet, és kérdezzem meg ebéd közben Shaolintól?) Jixin azt mondta, hogy előregisztráljunk, de addig nem fizetünk, amíg nem biztos az elfogadás.

2018. III. 8. (Cs) - még 298 nap

Az idő továbbra is a bolondját járatja velünk. Éjjel rendesen havazott, hajnalban a hókotrók zörgésére riadtam fel. Igaz ugyan, hogy az ablakom egy gyalogútra néz, de itt azokat is (a kerékpárutakat meg a járdákat is) hókotorják. A Napot ugyan többnyire felhők takarták, de egész nap havas eső csöpögött, úgyhogy délutánra már alig maradt hó. Napnyugtakor meg jött a köd. Ráadásul ameddig az előrejelzés ellát, nagyjából ugyanez lesz.

Dánon megint csak ketten voltunk, bár ezúttal nem Thanasszisz (a görög), hanem Ozan (a török srác) volt a másik szereplő. Kicsit mintha lendületét vesztette volna a dolog, például még mindig nem tartott senki más országbemutatást. (Lehet, hogy nem is fog?) Fogy a nép, mint a Búcsúszimfóniában, és a maradéknak is mintha megcsappant volna az érdeklődése, bár lehet, hogy csak egészségügyi okok állnak a háttérben. Rengetegen betegek; én még tartom magam, de ami azt illeti, éjszakánként nagyon dugul az orrom. Persze, dugul az ősztől tavaszig, de az elmúlt héten sokkal dugultabb.
Röviden megemlékeztünk a Nők Nemzetközi Küzdőnapjáról (itt így hívják), és a világ első miniszternőjéről (aki természetesen dán volt). Szóval Isten éltessen minden lányt, hölgyet, asszonyt és nénit!

A munka halad, de azt nem tudom, hogy előre vagy hátra.

2018. III. 7. (Sz) - még 299 nap

A tegnap esti edzés jó mókának bizonyult. Érdekes (és kissé megrázó) élmény volt újra felkeresni az első dániai versenyem helyét, és szembesülni avval, hogy most már mennyivel jobban ismerem a várost, a tömegközlekedés rendszerét, az itteni tájfutókat, meg úgy általában mindent.
Még világosban rajtoltunk, a pálya második feléhez gyújtottam csak fel a fejlámpámat. A levegő is kellemes volt, némi hezitálás után pulcsi nélkül mentem, de a póló + bozótfelső kombó megfelelőnek bizonyult. A terep is ismerősnek számított, egyedül a talajviszonyok voltak szuboptimálisak: többnyire olvadó hó (meg ami evvel jár: latyak és sár), néhol azonban jég az aszfalton (amin kifejezetten csúszott a cipőm). Nem estem, a legrosszabb az volt, amikor a hó alatt víz volt, és beleléptem. Szerencsére volt nálam váltózokni, verseny után Ole-ék garázsában át tudtam venni.
A labirintusos részen (a házak közötti utcácskákban) sem volt könnyű megtalálni a megfelelő útvonalat (gyakran a többieket követtem), de a "terepen" (gy. k. az erdős-bozótos részeken) pláne féltem az eltévedéstől, úgyhogy inkább nem nagyon rövidítettem. Még az iskolaudvaron boldogultam a legjobban (bár az időeredményeim ennek szöges ellenkezőjét tanúsítják). Mindenesetre a 9:32-mel (a hidegre, a sötétre meg a csúszós felszínre tekintettel) tökre meg vagyok elégedve.

Tegnap kaptam egy cikket bírálatra (ilyen tavaly egyszer sem történt). Ugyan nem sok közöm van a témájához, de aludtam rá egyet, és ma elvállaltam. Igazából nem volt nagy ügy, már a bírálat is majdnem kész; holnap átolvasom és beküldöm.
Délelőtt mindenkinek mindenféle egyéb dolga volt (azért is tudtam evvel a cikkel foglalatoskodni), úgyhogy ebéd után támadtuk meg a mintákat. Valószínűleg alaposabban is előkészíthettem volna a terepet, de többnyire csak menet közben szoktam észrevenni, hogy mi mindenre van (még) szükség. (Más szavakkal: a kísérlettervezés nem azt erősségem.) Azért egy-másfél óra készülődés után nekiveselkedtünk, és szerintem egészen jól ment. Szerencsére Nikola is hajtani akarja az ügyet, úgyhogy jó esetben egész sokat el tudunk végezni a héten.
Életemben először volt rajtam gyűrűdoziméter (tegyük hozzá: úgy általában gyűrű is). Nem kibírhatatlan, kesztyűben nem is zavar, de azért furcsa. Egésztestre 4 mikrót kaptam, nem komoly.

Szerintem az időjárás élvezi, hogy szórakozhat velünk. Reggel már azon töprengtem, hogy áttérek tavaszi öltözékre (nem kell már a téli sapka, sál, kesztyű, nagykabát), erre délután újra havazik. Mázlimra Gunnar is éppen akkor indult haza, amikor az orrom előtt elment a busz, és hazáig hozott autóval. Az ő faluján jöttünk keresztül (Tjæreby, de szerintem úgy fogom hívni, hogy "Csiribű"), és az autóból megmutatta a szállását is. Egy régi tanya felújított épülete, nagyjából a semmi közepén. Sok szempontból poén lehet ilyen helyen lakni (csak egy kicsit lehet unalmasabb, mint templomtoronyban vagy hídőrházban), de nem vagyok biztos benne, hogy huzamosabb ideig élvezném. Nekem néha már Tune is túl messze van a világtól (mondjuk vasárnap reggel, amikor 8-ig nincs busz).

2018. III. 6. (K) - még 300 nap

Reggel meg meglehetosen kodos volt az ido, de napkozben eleg jol sutott a Nap. Most mar kezd hulni, de azert az esti edzest nem hagyom ki. Mindjart indulok is, a munkat mara mar abbahagytam.

2018. III. 5. (H) - még 301 nap

Kellemesen langyos, tavaszias időben indultam itthonról, bár némelyik iskolás viking öltözetét azért erősnek (gy. k. szellősnek) éreztem. Az extrabusszal (gy. k. mentesítő járat) mentem, mert azon még van ülőhely, és menet közben is lapozgattam az újságot, hátha találok valami érdekes hírt, amiről holnap beszámolhatok dánon. Így aztán nem is vettem észre, hogy a busz eltévedt, amíg Vindingén túl vissza nem fordultunk. Nyilván a főút keresztezésekor nem 180, hanem 270 foknál hagyta el a körforgalmat.
Ilyesmi eddig csak egyszer fordult elő velem, amikor a "befelé" közlekedő 150-es (vagy 250-es, ki tudja őket megkülönböztetni) a Hittérítő útról nem jobbra, hanem balra kanyarodott. Az egyik utastársunk a régi 70-esen szólt a vezetőnek, hogy innen jöttek.

Ennél csak egy kicsit volt érdekesebb, amikor a Concert megnyitója után visszafelé rossza autóval akartunk elindulni. Addigra (9:40 körül) ugyanis alaposan behavazódtunk (a sűrű hóesés a risoei széllel együtt mindent beterített), és a ködben nem vettük észre, hogy a miénkhez a megszólalásig hasonló szürke kombit ástunk ki a hó alól. Még a matricák is azonosak voltak az oldalán (meg a hóvakaró-készlet a kesztyűtartóban), és az sem volt gyanús, hogy meglepően sok hó fedi ahhoz képest, hogy 3/4 órával korábban egyszer már lepucoltuk. Csak a slusszkulcs nem akarta a motort indítani. Így jár az ember, ha nem zárja kulcsra a céges kocsija ajtaját. (Pontosabban így járunk mi, ha mások nem zárják kulcsra az ő céges kocsijuk ajtaját. De mi sem szoktuk.)

Az előző havi dózismérőimet a Hevesyről begyűjtötték, de csak az új gyűrűt rakták ugyanoda, az új egésztest valamiért a radioökológiára került. Kicsit zűrös lett ez a mai nap.

Piszmogtam a cikkeimmel; Jixin szerint a molibdéneset valami menőbb újsághoz kéne beküldenünk. Tőlem mehet, de előbb meg kell írni.
Az aktív laborban a terepet készítettem elő elő a nagy szerdai akcióra, amikor Nikolával és Shaolinnal megkezdjük a Munkát. Még pár dolog hátra van (pl. kupak a nátronlúgos elnyeletőre), de azért nagyjából alakul a molekula.

Hazafelé - változatosságképpen - valami fagyott esőnek tűnő csapadék hullott, de útközben klasszul elbeszélgettem egy dán sráccal. Kár, hogy csak konzultálni jött Larshoz, különben Lyngby-ben dolgozik (vagy tanul), mert egészen követhető tempóban beszélt, és nagyon rendesen javítgatta ki a hibáimat. Miért nem ilyen emberekkel vagyok én körülvéve?

Még valamit tisztázzunk! Bár rendszeres olvasóim számára szerintem egyértelmű a dolog, hiszen már (n+1)-szer leírtam, de újra és újra kapok ilyen kérdést vagy megjegyzést, úgyhogy elmondom (n+2)-edszerre is.
Nem tudom, honnan ered ez a "kint maradok" c. rémtörténet. Tagadhatatlanul szép ország, el lehetne tölteni itt akármennyi időt (ha van rá elegendő pénz), hiszen rengeteg a látnivaló (meg a tájfutóverseny), de hiányoznak az otthoni ismerősök, ízek, nyelv stb. A dántanárunk pont a múlt csütörtökön sopánkodott, hogy - a legjobb esetben is - csak a 4. modultesztig jutok majd el, pedig az 5. zárja le a képzést. (Ez nem teljesen világos, mert tudtommal a 6., de sem dán állampolgárságra, sem dán nyelvű egyetemi képzésre nem pályázok, úgyhogy tök mindegy.)
De teljesen tiszta az ügy, le fog járni a dán szerződésem és a magyar fizetésnélküli szabadságom is, év végére már nem lesz bennem semmi viking. (Bár nyilván különleges érzés lesz a dániai (egyébként kínai) kollégákat üdvözölnöm 2019 tavaszán, amikor Budapestre jönnek egy nagy (ha nem a legnagyobb) radiokémiai konferenciára.)

2018. III. 4. (V) - még 302 nap

Reggel öltözködés közben belepillantottam a naptáramba, és megdöbbenéssel konstatáltam (gy. k. észleltem), hogy ma kora délután még migránsmise is van. Így jár az ember, ha szombaton nem nézi át alaposan a vasárnapot. Pár perc döbbenet után végül maradtam az eredeti tervnél (a migránsmise olyan templomban volt, ahol már tavaly jártam - meg lusta is lettem volna kora reggel a dán házimmal foglalatoskodni), bár a főpályaudvaron újra belém villant, hogy mehetnék akár az anglikánokhoz is.

De győzött bennem a megszokás (minő borzalom), és kivételesen szerencsém volt, mert a Szász utcában ezúttal egész elfogadható volt a vétel (gy. a tolmácsgép recsegése mellett az angol fordítás mértéke). Szedelődzködéskor ezt el is mondtam a kántornak (aki éppen egyedül ténfergett a templom közepén), és megkérdeztem tőle, hogy hol is vannak a tolmácsok. Jól sejtettem, az orgona melletti üvegkalickában.
Fura érzés, de lassan már otthon érzem magam ebben a templomban. Kifelé menet az egyik egyházfinak látszó személy szép vasárnapot kívánva el is búcsúzott tőlem (bár lehet, hogy minden távozóval ezt teszi).
Érdekes lenne megtudni, hogy hogy a csudába csinálják, de akárhogyan nézem alkalomról alkalomra, a gyülekezet döbbenetesen fiatal. Még ha a "gybk-sokat" ki is hagyjuk, én akkor is a medián felett (gy. k. az öregek között) vagyok. Töredelmesen bevallom, én leginkább az énekeket szeretem. Természetesen elismerem a gregorián és a reformáció korabeli zene minden értékét, de azért a magam részéről sokkal könnyebben tudok azonosulni a jelenlegi egyházi énekekkel, és sokkal jobban érzem magam egy olyan it.-n, ahol ezeket énekeljük.
Három mairól találtam felvételt az Interneten. Nem volt könnyű megtalálni őket (csupa norvég verziót dobott ki a gép, amelyek a dántól csak abban az egy betűben különböznek, amelyik nincs a gépemen), és nem is olyan jók, mint nálunk (hú, ez nagyon kemény, már "nálunk"-nak nevezem a Szász utcát), de azért idemásolom őket:
https://www.youtube.com/watch?v=LwyIr96VMcg
https://www.youtube.com/watch?v=fA0DhZaBimQ
https://www.youtube.com/watch?v=8E717NHyDyk

Mindezek alatt odahaza pedig beiktattak a távollétünkben. A többes szám egy másik (Pál nevű) társamra vonatkozik, aki szintén külföldön volt. Nem tudom, föltűnt-e, ugyanis pont Pálból és Szabolcsból meghökkentően sokan vagyunk a gyülekezetben (és a presbitériumban). Mindenesetre jobban jártam, mint hazánk 3. miniszterelnöke, akit a távollétében felakasztottak. (Aztán a kormányfői kinevezése előtt kegyelmet kapott.)

Itthon tanultam egy kis dánt, megettem a maradék krumplilevest (bár olyan nagy a viszkozitása és a felületi feszültsége, hogy egy csomó maradt a dobozban), és elpakoltam a tegnap kivasalt nadrágjaimat.
Sajnos a jövő vasárnapi tájfutóverseny a világ végén lesz, és még a Dán Tavaszra sem tudom, hogyan jutok el. Még a legígéretesebbnek az tűnik, ha simán megkérdezem a többi rajtoltatót, fel tud-e valamelyikük venni mondjuk a szokásos csatlakozóponton (Roskilde, körforgalom a vasútállomás és a kórház között).
Holnap kezdődik a Concert kurzus, és be kell rendeznem az aktív laborban a fülkénket. Jeee!

2018. III. 3. (Szo) - még 303 nap

Nem is tudom, mikor lustálkodtam ennyit.
Mosás, szárítás, vasalás (na azt utoljára tavaly csináltam), megválaszoltam pár el-nem-felejtett (csak annak látszó) emailt, meg bevásárolni is elmentem kora délután. Amikor már nem havazott, sőt, az úttestekről, a kerékpárutakról és a járdákról már el is tűnt - a lovaglóutakat nem tudom, mert olyan messzire nem mentem el. El tudnám viselni, ha kedden este is ilyen jó idő lenne (bár a még jobb még jobb lenne).
De ezeken kívül semmi komoly. Ebédre megettem egy fél doboz krumpilevest (bár tudjuk, hogy a krumplileves legyen krumplileves), és egy jó vastag szelet álomsüteményt (nem tehetek róla, ezen a néven árulják a híres-nevezeted tunei pékségben).

Reményeim szerint holnap a változatosság kedvéért templomba is eljutok, úgyhogy a "szokott" vasárnapi menetrend szerint kelhetek. Ha minden jól megy, végre a szalonnát is megsüthetem (a tükörtojás alá), és a 9 órás busszal elég indulnom.
Ezen kívül rengeteg dánozás vár rám: a házi, némi gyakorlás, de egy-két hosszabb emailt is le kell fordítanom, mert a Dán Tavasz rajtoltatása van benne leírva, és a hírek. De arra az esetre is felkészültem, ha egyik hír sem tetszene: a pékségben vettem egy (ingyenes) falulapot. Jaj, még a jövő vasárnapi "szezonzáró" versenyre is neveznem kéne, de előbb ki kell derítenem, hogy hol lesz és hogyan juthatok oda.

2018. III. 2. (P) - még 304 nap

Alaposan melléfogtam a tegnapi időjárás-jelentésemmel, ugyanis ma egész nap havazott. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen a bakancsomról leszedte a másfél hónapos sár egy részét, továbbá kifejezetten széppé varázsolta a környéket. Naggyon klasszul néz ki a fjordunk! Kár, hogy a hidegben nem volt kedvem tovább gyönyörködni a látványban.
A munkanap a közös reggeli némileg túlsütött zsömléitől (amiket akár a mi hibás hőmérséklet-szabályozójú kigyulladt szárítószekrényünkben is készíthettek volna) Kasper szülinapi tortájának utolsó szeletéig tartott. Hivatalosan ugyan takarítónapunk volt, de nem szerepeltem a programban, feladatot sem kaptam, ráadásul a tengervizes tartályok pucolását tovább tolták (hátha egy hónap múlva már nem fagy oda a mosóvíz), úgyhogy egész nap a Se-79-et irodalmaztam. Dögunalom, de ez is a tudományos kutatás része.
Északon a helyzet változatlan.

2018. II. 28. (Sz) és III. 1. (Cs) - még 305 nap

Nem tudom pontosan, hogy odahaza vagy itt rosszabb az idő, de annyira nem is érdekel. A híradások itt is hótorlaszos utakat és elakadt teherautókat mutatnak, de csak az ország távolabbi részéről (Dél-Jyllandból). Nálunk alig volt csapadék, és nem is nagyon várható. Hőmérséklet-adatokat nem nagyon tudok, talán (-18) C volt a legalacsonyabb. Mindenesetre egész nap bőven fagypont alatt vagyunk, nagyrészt a fjord is befagyott. Eltartott egy darabig, amíg leesett, hogy az állandó (és igen hideg) szél ellenére miért nem hullámzik a víz. A vastagságát nem próbáltam ki, mert néhány helyen még látványosan úszkálnak benne a hattyúk. Állítólag ott vannak a hőforrások.
Nem bánnám, ha keddre javulna a helyzet. A most keddi verseny helyszínén szerintem lesz még futkorászás, a holnaputáni versenyre egyébként is esélytelen (vagy legalábbis nagy macera) lett volna eljutnom (nagyon messze lesz), szóval azokért annyira nem fáj a szívem; de a jövő keddit sajnálnám kihagyni. Ugyanott lesz, mint tavaly az első volt, de most már mennyivel többet tudok a többi versenyzőről és a városról!

A tegnapi nap fénypontját kétség kívül Kasper tortái jelentették. Mivel osztályszinten kevesebben vagyunk az STR-nál (az a másik tanszék, de nem tudom, minek a rövidítése), csak kettőt rendelt. Hivatalosan a születésnapját ünnepeltük, de a meghívóban félreérthetetlenül célzott arra, mennyire megkönnyebbült, amikor hosszú huzavona és rengeteg vizsgálat után végre kiderült, hogy mégsincs rákja. (Valami olyasmit írt, hogy a tortákkal megünnepeljük a születésnapját, és azt, hogy még sok további születésnapra van esélye.)
Nagyjából 3/4 tora maradt, eltüntetésük ügyében természetesen minden szükséges intézkedést megteszünk. Liuchao igazán megbízható szobatárs, még soha nem csalódtam benne, amikor tortázni hívtam.

Tegnap késő este megjött a zöld jelzés, végre kezdhetjük az igazi munkát. Ez a gyakorlatban jövő szerdát jelent, addig elő kell készítenem a terepet. (Nikola kedden tart előadást a Concert-en, és hát Kasper az utolsó pillanatban szólt neki, hogy át kell vennie Sven tavalyi feladatait, úgyhogy addig rohamtempóban készül, másra nincs semmi ideje.)
Izgulok persze rendesen, nehogy elrontsak valamit, de azért legfőbb ideje nekilátni. Szerencsére egy időre az írogatással is megvagyok. (Az angol cikknek alig a felénél tartok, de a folytatáshoz eredmények kellenének. A magyar cikk meg a társszerzők reakciójára vár, de kedvező esetben pár perc alatt befejezhető.)

A tegnapi koncert inkább egy történész tudományos előadása volt, néha némi zenei betéttel. Az egészből persze semmit sem értettem (egy Krisztina svéd királynén vagy királynőn kívül). A leghátsó sorban ültem, de sajnos csak későn jutott eszembe, hogy közben megírhatnám a dán házimat, így avval még ma délelőtt is vacakoltam egy sort. Valamiért igen álmatag óránk volt, mindenki csak ásítozott. Viszont mostantól figyelnünk kell a dán híreket - persze csak egy könnyített nyelvű honlapon, amit a bevándorlók, a diszlexiások és a funkcionális analfabéták (vagyis összességében a társadalom 1/5-e) számára üzemeltetnek az internetadóból.