Szabolcs Dániában - 8.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

2017. VIII. 31. (Cs) - 487 nap

Amint azt Szilvi mai körlevelében megállapította, a nyár visszahozhatatlanul véget ért. (Mármint a meteorológiai nyár a Föld északi féltekéjén - bár ezeket Szilvi magától értetődőnek vette.)
Számomra is, bár nekem igazi nyárból (magyarországi szabadságból) ezúttal csak 3 hét jutott. Javarészt az is búcsúzkodással telt, hiszen annyi mindenkivel akartam találkozni, hogy a rengeteg program egymásba ért; szinte egyetlennek sem tudtam kivárni a végét, már rohantam is a következőre. Kicsit olyan volt az egész, mint a Szélrózsa: nagyon rövid időbe nagyon klassz dolgok (és emberek) összesűrítve, ami után nagyon meredek a zuhanás.
Ugyan magától értetődő, de azért szögezzük le: nagyon-nagyon örültem, hogy olyan sokatokkal találkozhattam, és nagyon-nagyon sajnálom, hogy jó néhányan (minden erőfeszítés ellenére) kimaradtatok. (Mihelyt lesz rá egy kis időm, mindezt néhány személyes emailben is megírom.)

Itt is változnak az idők (nemcsak az időjárás és a nadrágom szárának a hossza). Az egyik kollegina (aki az enyémtől számított harmadik szobában dolgozott) jövő nyárig elbúcsúzott, ugyanakkor a mellettem lévő iroda már készen várja új (egyébként kínai) lakóit. A tegnap hivatalba lépett sugárvédelmi megbízottól megkaptam a "kiképzést" az aktív laborban való munkára. Elvileg befejeztem az IPC szeminárium programfüzetét (aminek a nagyja már hetek óta készen áll, csak néhány változást kellett átvezetnem a programon, és persze megírnom a saját előadásom összefoglalóját).
Végül a szálláson is változott a felállás: a másik (eddig többnyire üres) szobába érkezett egy orosz srác, Alexandru. Ő is posztdok Risoeben, de (még) nem tudom, pontosan mivel foglalkozik, és mennyi időre érkezett.

A dán ma egész jól ment (tanulok is veszettül, hogy behozzam az elmaradásomat); továbbá kiderült, hogy Claus (a felesége unszolására) néhány napot Budapesten tölt majd egy ádventi társasutazáson. Még Hannét sem kérdeztem ki, hogy neki hogy tetszett, de talán holnap (a nagy tisztogatónap előtti közös reggelinél) megteszem.

2017. VIII. 30. (Sz) - még 488 nap

Tegnapelőtt és tegnap a 7:09-es buszt némileg zsúfoltnak, az utazást pedig fölöslegesen nehézkesnek találtam. (A dánok erősen híján vannak olyan alapvető BMV-s technikáknak, mint a hátizsák levétele, vagy a leszállok-kiengedem a leszálló utast-visszaszállok szekvencia.) Ezért ma a 7:26-os busszal próbálkoztam, ami még sokkal zsúfoltabb, hiába van mellé beállítva Tune Centertől Risoeig egy rásegítő (gy. k. mentesítő) kocsi. Tanulságos volt; most már legalább komoly motivációm van negyed órával korábban kelni.

Shaolin tegnapelőtti tanácsa nem bizonyul nyerőnek. Ebédnél rákérdeztem, hogy honnan vette az ötletet. Mint kiderült, ugyanazt az összefoglalót használom én is, mint amit ő a könyve írásához, csak ő most - szerény véleményem szerint - rosszul emlékezett, mi mit is old fel. Magyarul ugyanott vagyunk, mint 3 napja.

Közös bulizás ma is volt, Yvonne a 30. születésnapja örömére hozott nekünk néhány süteményt. Mivel az idő tényleg rosszabbra fordult (hűvösebb van és néha esik is, amolyan kellemes rövidnadrágos kora őszi idő), ezúttal is a konyhában szorongtunk.

2017. VIII. 29. (K) - még 489 nap

Az éjszakai taknyosságomnak, a reggeli hidegnek és az (egyik) időjárás-előrejelzésnek megfelelően ma reggel melegen felöltözve (azaz hosszúnadrágban) mentem dolgozni. Ennek megfelelően - egy munkatársam szavai szerint - ma volt az első nyári napunk. Sebaj, holnap már egy másik időjárás-előrejelzés szerint is jön a lehűlés.

Két kollégának is búcsúbulija volt. Jesperé egy rendkívüli közös reggeli, Dennisé pedig egy parti parti (gy. k. eszem-iszom a fjord vize mellett).
A kettő között - némi munka mellett - dánon is voltam. Ízlés dolga, a többieket állítólag lestrapálja, szerintem a nap legjobb része. Persze tanulnivalóval tele a padlás, tán sose érem már utol magamat. (az orosszal jártam így valamikor a 6-7. osztályban). Viszont legalább a modulteszt későbbre tolódott, úgyhogy egy pánikkal kevesebb.

2017. VIII. 28. (H) - még 490 nap

Persze sejtettem, hogy meredek lesz a visszazökkenés, de hogy ennyire, azt legdurvább (rém)álmomban sem gondoltam volna. Ha a bringámon nem lett volna három hetes pókháló, el sem hiszem, hogy szabadságon voltam.

Az éjszaka borzasztó volt, alig tudtam aludni. Talán tegnap délután sikerült megfáznom. Sebaj, holnaptól jön a masszív lehűlés, és ma még hajat is kéne mosnom.
A tanév jól láthatóan beindult, és teljes erővel dübörög. Reggel tömve van a busz, az utak mentén pedig "Gyermekek közlekednek" feliratú táblák díszelegnek.

A 44 emailemet egy röpke óra alatt fel tudtam dolgozni; semmi igazán komoly. A szeminárium jelentkezési határideje lejárt, úgyhogy most már talán Jixin végleges programterve alapján a végleges füzetet ollózom össze. (Csak a saját előadásom hiányzik belőle.)
Holnap két kollégának is búcsúbulija lesz, reggelire a szülési szabadságon lévő (és azóta visszatért) kollegina helyetteséé, uzsonnára a főosztályvezetőé (avagy tanszékvezetőé).

A jelenlegi állás szerint szeptember végére - október elejére (ha mindkét ország nukleáris hatósága is úgy akarja) jönnek a minták. Tesztminta egy szál se, rögtön élesbe hozzák az összeset. A jövő héten Mikkel (talán így írják a másik professzor nevét) már sugározná be a kalibrációs mintánkat. Ez a kettő együtt annyira meredek, hogy a mai leszerelési értekezleten Shaolin már kifejezetten direkt tanácsokat (kvázi utasításokat) adott. Így azért lényegesen könnyebb dolgozni. (Abban persze nem vagyok biztos, hogy az ötlete működni is fog, de ezen még ráérünk aggódni.)

A végére hagytam a legizgalmasabbat: Gunnar szerint a jövő héten modulteszt, azaz "nyelvvizsgázunk". Ezt azért holnap dánon pontosítjuk, de annyira már bepánikoltam, hogy még a buszon is a tankönyvet olvastam. (Leszállásra émelyegtem is már rendesen.)

2017. VIII. 27. (V) - még 491 nap

Valószínűleg kettő éves itt-tartózkodásom leghosszabb szünete (és az 1/3-os határ, azaz a 486. nap időközben bekövetkezett átlépése) után ezennel folytatom.

A Magyarországon eltöltött 3 hétről direktbe ugyebár nem terveztem írni. (Az azért szinte biztos, hogy közvetve minden szóba kerül majd az elkövetkezendő napokban-hetekben: a mozgássérült-táborok, a bringatúra, a családi csúcstalálkozó, az istentiszteletek, a véradás, a fogorvos, az egyház székháza, a szülinapi meglepi-kirándulás, Almádi, a keresztfiaim, és mindenki, akivel találkoztam.)

Ugyanakkor néhány gondolatot (amelyek nagyjából a koppenhágai repülőtérig vagy a metróig motoszkáltak bennem) le akartam írni. De mihelyt nekiálltam feldolgozni az itteni (a házinéni köszöntése szerint: itthoni) ügyhátralékot (még nem a munkahelyit, hanem csak a civilt), már erre sem maradt időm.
Megkaptam a "számlát" a 2. félévi médiaadóról, be is fizettem. Elolvastam a Greve-i önkormányzat levelét (tájékoztatnak, hogy jelentkezhetek ingyen dán nyelvtanfolyamra). Lefordítottam a tájfutó-egyesületünk levelezőlistáján érkezett levelek egy részét, és megpróbáltam megérteni a versenynaptárt.

És a mi a legszörnyűbb: megnéztem, mennyi mindenről maradtam le két hét alatt a dán nyelvtanfolyamon. Ijedtemben rögtön el is kezdtem tanulni, bár még hetekig tart majd a lemaradás bepótlása.
Ugyanez rengeteg személyes email megírására is igaz.

Úgyhogy van egy csomó gondolatom, amit meg akarok osztani Veletek (hiába ígértem meg, hogy csökken a bejegyzések átlagos hosszúsága), de ez még várat magára.

Északon a helyzet visszaállt.

https://www.youtube.com/watch?v=svIG173-E7E

58:16 - 59:22

"- Szia Dalek!
- Lassan le kéne tenni, nyuszikák! Indul a járat hazafelé, majd otthon dumcsizhattok eleget.
- Jól van, mindjárt. Ti mikor indultok?
- Mindjárt. Sándor már felrakta a bábukat.
- Már megy a parti, Hannácska, sebesen búcsúzkodjon!
- Hát, akkor karácsonykor.
- Még senkinek sem vettem ajándékot. [...] ... mindjárt látom anyut meg aput. Ezt el se hiszem.
- Én még nem merek belegondolni. Hátha valami megint közbejön.
- Mi jönne már közbe, hagyjál már!
- Különjárat indul 2013 karácsonyába. Utolsó figyelmeztetés, kérem, fejezzék be a beszállást!
- Na jó, le kell tennem.
- Persze. Jó utat!
- Nehogy már bőgjünk.
- Ne is!
- Na csavarodjatok le a telóról, nyuszikák!
- Zsófi!
- Mennem kell.
- Oké. Helló, Zsófi!
- Szia! Otthon találkozunk!
- Jó. Akkor... otthon."

2017. VIII. 5. (Szo) - még 513 nap

A gépem (gy. k. repülőgép) este indul, úgyhogy ennek a napnak még jár egy bejegyzés. A nagyját tegnap már begépeltem (gy. k. számítógép), így csak az igeidőket kell frissítenem.

A szükséges szépítkezések (körömvágás, hajvágás, hajmosás) az elmúlt estéken megvoltak, ma délelőttere a borotválkozás maradt. Minden ruhámat és ágyneműmet kimostam, megszárítottam, adott esetben kivasaltam (arra persze nagyon figyeltem, hogy minél kevesebb ilyen esetet adjak) és elpakoltam.
Annyit szögezzünk le, hogy a szállásadóim az elvárhatónál lényegesen előzékenyebbek. Felajánlották például, hogy autóval hazahoznak a repülőtérről. Ez még bőröndök és egyéb poggyász esetén is fölösleges lenne, de mutatja a jófejségüket.
Ha minden igaz, semmi romlandó kaját nem hagyok itt. (Már egy hete ennek függvényében számolgatom, hogy miből mennyit vegyek.)
A héten nagyjából összekészítettem mindazt, ami velem jön (különös jelentőséggel a hálózsák és a bringás bukósisak bír). Nem akarok feladott bőröndre fizetni, így sok kacatot nem cipelek, csak ami két kis hátizsákba belefér. (Mivel csak egy hátam van, így is éppen elég macera a másikat kézben hurcibálni.) Mondjuk van pár cuccom, ami garantáltan fölösleges itt, de polkorrekt ideológiai okokból hadd maradjon!

Ha minden terv szerint alakul (másfél óra múlva elindulok, kijutok a repülőtérre, átjutok az utasbiztonsági ellenőrzésen, valami kaja bejut a hasamba, beszálláskor rácsörgök a szüleimre, akik két óra múlva jófej módon kijönnek elém Liszt Feri-hegyre, és a repülési feladatot is sikeresen teljesítjük), most egy ideig nem lesz bejegyzés. Konkrétan 27-ére (vasárnap) várható a következő.
Ennek (továbbá a hazautazásnak az) örömére jöjjön a napló kezdő bejegyzésének párja. Eredetileg 513 nap múlvára szántam (oda lenne esedékes és tematikailag helyénvaló), de - mint vasaláskor és ruhapakoláskor mindig - most is hallgattam, és hát eljutottam idáig (gy. k. a végére). Nem állítom, hogy felsőbb hatalom akaratából, de túl nagy poén ahhoz, hogy kihagyjam. Worst case scenario (gy. k. legrosszabb esetben) jövő decemberben majd Copy-Paste-tel megismétlem.

2017. VIII. 4. (P) - még 514 nap

Északon a helyzet változatlan.

Megvolt a közös reggeli és a közös takarítónap. Az előbbin részt vettem, az utóbbin nem (Gunnar új szisztémát tesztel, és aszerint én az előző hónapban voltam soros). Így volt időm megmérni a heti mintáimat: gyakorlatilag semmi nem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem. Viszont legalább van ötletem, hogy akkor hogyan kellene, ami tök jó, mert a hét nagy részében csak bámultam ki a fejemből (és a laborból), annyira nem működött a fantáziám. Talán már ennyire várom a vakációt. Amennyire tudtam, mindent kiöntöttem és elmosogattam. Legalább akkor legyen rend, amikor nem vagyok ott.

Este rohangálás közben - tök véletlenül - eljutottam a szélmalomig, amit már hetek óta keresek. Kétszer szivárványt is láttam - ez más szóval azt jelenti, hogy hol csöpögött, hol meg zuhogott. Amint hazaértem, természetesen már hétágra tűzött a Nap. Ezen a héten ez már harmadszorra vagy negyedszerre történik meg velem, lassan kezdem unni. Otthon talán jobb idő vár.

2017. VIII. 3. (Cs) - még 515 nap

Északon a helyzet változatlan.

De hogy ne csak ennyi legyen egész héten, elárulom, hogy kezdem megérteni az angolokat, akik állandóan az időjárásról beszélnek. Ebéd közben mi is azt tesszük, tekintve, hogy folyamatosan változik. Tegnap reggel tavasziasan friss idő volt, majd napközben egészen nyár. Ma nagyjából ősz van, vagy csöpög az eső, vagy ömlik a zápor. (Volt zivatar, azaz villámlás és mennydörgés is.)

2017. VIII. 2. (Sz) - még 516 nap

Északon a helyzet változatlan.

2017. VIII. 1. (K) - még 517 nap

Északon a helyzet változatlan.