Másképp, de mindenki képes

:: kategória:

Fogalmazza meg és tűzi zászlajára az idei Rehab Critical Mass mottója azt a gondolatot, amit úgy érzem, a Mevisz-Bárka táborokban kb. 25 éve megélhetünk és képviselünk. Így aztán sok kérdés nincs, amennyire jelen pillanatban erőnkből és kapacitásunkból telik, jelen szeretnénk lenni a tavaszi felvonuláson is. Ősszel kb. ötvenen voltunk kint Meviszesek. Nem kell magyarázni a törekvéseket és célkitűzéseket sem, mert amiért a mozgalom elindult, a Mevisz-Bárka közösségében „megszemélyesíthető”. Ha a petíció bármely pontját olvassuk, személyes életek és sorsok pereghetnek előttünk (Petició link: http://www.peticiok.com/rehabcriticalmass) .

És természetesen összekapcsolja a mozgalmat a Mevisszel az ötletgazda-szervező Kiss Csaba személye is, aki táborozott, passiózott a Mevisszel és az elnökségének is volt tagja. A különbség esetleg abban fogalmazható meg, hogy a Mevisz-Bárka közösségében az egymás elfogadásának alapja nem csupán az emberi szolidaritás, illetve valljuk, hogy ennek mozgatója az a szeretet és elfogadás, amit mindannyian kapunk Istentől és annak a tudata, hogy az ő szeretetét találhatjuk meg minden kapcsolatunkban, egymásra figyelésünkben. Gyakran hangsúlyozom, hogy én személy szerint ezt az évnek abban a 9-10 napjában a hétköznapinál sokkal fokozottabban élem meg a fogyatékkal élő barátaimmal való kapcsolatban, ami feltölt és megerősít táborról-tábora.

A Mevisz-Bárka 25-40 fős „kritikus tömegjei” a táborok közösségei, akik bár létszámban nem szólítanak meg 1000-5000 embert, de legalább egy tábor erejéig 100%-os odaadással próbálják megélni, hogy mindenki „emberi mivolta alapján legyen számba véve”, ahogy a 2014-es RCM petíció bevezetése fogalmaz! És mikor kirándulunk egy-egy turisztikai nevezetességhez, strandra vagy csak sétálunk a faluban és be szeretnénk jutni egy fagyizóba vagy boltba stb. sokszor úgy érzem, hogy kicsit provokatívan kérdést teszünk fel a társadalomnak, hogy „Nos? Nyitottal vagytok ránk? Tudtok ezzel a helyzettel, egy mozgássérült emberekből álló csoporttal mit kezdeni?”. Azt is el kell mondanom, hogy a válasz emberi oldala sokszor pozitív (persze van néhány fájó kivétel), de a nyitott hozzáállás még a technikai nehézségeket is le tudja győzni, ami mindig nagyon jó érzés és élmény. Azon a területen van még teendő a társadalmi szemléletformálás tekintetében, hogy a kérdés ne is legyen kérdés, természetes legyen és ne egy megoldandó feladat a fogyatékkal élő embertársaink részvétele a mindennapjainkban.

A táborozó fogyatékkal élő embereken és családjaik sorsán keresztül nagyon is látjuk, hogy a szociális biztonságra, munkahelyekre, a megfelelő oktatásra és támogató, segítő szolgálatokra, akadálymentesítésre és a szakemberek megbecsülésére a valódi rehabilitációra égető szükség van. Sokszor érezzük magunkat tehetetlennek, vagy érezzük, hogy az egy-egy hét táborozás milyen kevés egy élet problémáihoz képest. Ezért aztán rengeteg láthatatlan személyes szál, kapcsolat, találkozás köti össze egyik nyarat a másikkal s próbáljuk a tábori közösség élményét beleélni a hétköznapokba. Ez jó és gazdagító, de átfogó megoldáshoz egyértelműen kevés.

Voltak a Mevisz történetében is nagyobb erejű, tömegeket mozgató megmozdulások, – főleg az alakulása környékén, vagy merész és figyelemfelkeltő kezdeményezések, melyek kitartóan folytatódnak napjainkban is (a 2003-ban elindult mozgássérült Passióra gondolhatunk), és voltak, vannak álmok, hogy valamikor majd ez az evangélikus szervezet is hozzá tud tenni ahhoz, hogy néhány mozgássérült ember fizikai értelemben is teljesebb életet tudjon élni. De tény, hogy most a kisebb közösségeinek megtartása került előtérbe, tovább-éltetésük vált fontossá. Annak a szemléletnek a továbbadása, amiben sokan belenőhettünk, és amitől sokat kaptunk. Célunk, hogy legyen folytatás, legyen utánpótlása a táboroknak, ne csak egy délutáni felvonulás, hanem akár életre szóló barátságok erejéig is.

Épp ezért nagy öröm számunkra, hogy van időnként – és ez az idő most van – egy-egy olyan erővel bíró ember, aki azt mondja, hogy nem csak a kis közösségünkön belül lehet dolgunk. Aki ki tud állni, van ereje szervezni és mozgósítani. Hiszen a táborok alapélménye is az, hogy a közösségben sokkal könnyebben „kijön”, hogy másképp, de mindenki képes. Ezért van helye és ideje szerintünk is egy ilyen méretű összefogásnak.

Bence Orsolya
Mevisz-Bárka táborozó és táborvezető 2002 óta.